Első díjunk :)

Nagyon köszönjük Améliának aki rendszeres olvasója blogunknak és én is az övének :) (Ano)
Na mivel ketten írjuk a történetet ketten válaszolunk rá külön külön.,,A" én vagyok ,,K" katharine

1. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést, és tedd ki a fent látható képet!
2. Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen öt személynek kell továbbadnod!
4. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat visszafelé nem lehet adni! (Annak nem adhatod, akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)


 KÉRDÉSEK:

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
A: A kereszt nevem Ramóna és a legtöbben(néhány tanár is ) Ramee-nak hív ,de barátnőim csak Ciprinek
K:Laura, de többnyire Lola.

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
A: Phu...na ez hangulatomtól függ ,de van egy szám ami első hallásra elszomorított még pedig a skillet Lucy c száma 
K:The Fray - Ungodly Hour


3. Félsz a sötétben?
A: Hogy félek-e ? van olyan ember aki nem? Na jó komolyra véve a témát. Én csak akkor félek a sötétbe ha otthon vagy más házakba vagyok különben meg mikor a kutyával sétálok imádom asötétet
 K:Nem igazán.

 4. Szerelmes vagy valakibe?
A: Aha mindig az aktuális könyvembe :)
K: Igen és ő is szeret :)


5. Mi volt a legcikibb dolog, ami eddig életedben történt veled?
A: A legcikibb dolog....na ezen eltöprengtem és talán nem is tudok választani mivel ultra béna vagyok és ebből sok ciki dolog adódott ,de valahogy mindegyiken röhögtem és a többiek is.
K:Nem tom...Amikor a táncversenyem kellős közepén eltöretem a bokámat.

6.  Gondolatban öltél már meg valakit?
A: Igen ,igen igeeeeeeen . Sokszor öltem már meg gondolatba néha csak kitalált karaktereket (lsd Lara részeit) ,de sokszor már élő embert isbár lehet ,hogy ha megöltem volna még azt se vette volna észre.
K:Igen,nem is egyszer




7. Szerinted a péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
A: Nem érdekel a péntek 13 . Az egy ugyan olyan jó kis pénteki nap amit szombat követ.
K:Nem hiszek a a babonákban, és mivel eddig semmi rossz nem történt velem péntek 13-án, ezért szerintem semmit nem jelent


8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
A: Igen, mivel a kerti partikról jobb  ha néhány részletet nem tud...és jobb ha a képeke se látja XD
K:Van bizony...csak a legjobb barátnőm tud róla.


9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
A:Nincs mivel azokkal is egyéniségem fejezem ki 
K:Igen, én nem érzem azt a zenét cikinek, amit én hallgatok. Legalább is szerintem mindenkinek meg van a saját zenei stílusa.

 10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
 A: csak addig még a mama ki nem találta ,hogy a fertőtlenítő spray érzéstelenítő. Na azok után sose sírtam ...na meg kaptam ajándékot mindig utána .
K:Nem emlékszem, hogy ilyeneken bármikor is sírtam volna.

 11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
A: Ez a veszély nem fenyeget szóval nem álmodozom
K:Puff....jó kérdés....ezt majd akkor elárulom, ha egyszer megtörténik,



12. Szoktál álmodozni?
A: Aha elég sokszor
K:Ki nem? Persze hogy szoktam


13. Járnál Chase Crawforddal?
A,K : ebbe a kérdésben egyet értettünk ...  Az meg ki???? Várj, google a barátom. ÓÓ látom....NEM.

 14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
A:Egyet sem ? Viszont ha ismétlem ha akarnák akkor a lányom neve Zoya lenne a fiamé Alex
K:Egy fiút és egy lányt, és a fiú legyen az idősebb. Lány: Dorottya Fiú: Gábor.

 15. Adni, vagy kapni jobb?
A: Mind kettő? Nem tudom szeretek adni ha ismerem a személyt és van egy konkrét ötletem. Kapni meg főleg szeretek főleg ha az könyv :D
K: Hát..szerintem mind kettő jó dolog


16. Titkom?
A:Van de nem ide tartozik :)
K:ezt most őszintén nem vágom ><


17. Bakancslista:
A: Kiadni egy könyvet .
     Eljutni a Dakarra ismrősömmel
     Letenni a nagymotor jogsit :)
K: Egyszer egy tánciskolát alapítani
     Eljutni Párizsba,Londonba
     Szerepelni egy jó filmben és a többi

 Akinek küldöm:
 Tündérke
Flóra  
Hope 
Kae
Ági
 

1.évad 10.rész Árny a semmiből

Lara szemszöge:

Nem tudom ,hogy valaha akartam –e ennyire bármit is ,mint azt ,hogy megcsókoljon.A boldogság mámoros érzése a hatalmába kerített és egyre hevesebben csókoltuk egymást. A csengő érdes hangja szakított félbe minket.Egy pillanat erejéig elhúzódott, és az ajtó felé nézett

 -Majd elmegy. -súgta mosolyogva, és tovább csókolt. Úgy csókolt mint aki éhezik rá, olyan volt, mintha a víz alatt fuldokolna ,és ez a csók a levegő. Létfontosságú. Gyomrom összeszűkült és zavartan léptem hátrébb.

-Meg kéne nézned. Én addig felmegyek és felpróbálok még egy rucit –mosolyogtam rá,majd szájára adtam egy rövid puszit és felfutottam az emeletre. Sóhajtva nézett utánam, majd lassan lépkedett előre az ajtó felé. Lassan elfordította a zárban a kulcsot, lenyomta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Elkerekedett szemekkel nézett az ajtóban álló hívatlan vendégekre.

-Jó estét/reggelt. Segíthetek valamiben?-hallottam még a kérdést. Az emeltre érve összeszedtem pár ruhát egy zacsiba és kimásztam a hátsó ablakon. Pár méterzuhanás után halkan érkeztem a földre. Tudtam,hogy el kell tűnnöm minimum addig még el nem mennek.

Jason szemszöge:

A rendőrség állt velem szemben. Furcsálltam, de sejtettem miért vannak itt. Csak egy valami miatt lehetnek itt, pontosabban valaki. Lara. Elálltam az ajtóból, hogy be tudjanak lépni a házamba, majd a nappaliba vezettem őket .Leültek a kanapéra, én pedig velük szemben lévő fotelre.

 -Miben segíthetek uraim?- A konyha ablakán kinézve, láttam a Lara messzi lépteit. Kicsit megnyugodtam, a rendőrséget illetően, de azt hogy egyedül volt kint, azt mindig is utáltam. Önkéntelenül is elmosolyodtam, majd a velem szemben ülő két zsarura néztem.

- Nem látta Casares Larát?

-Persze ,hogy láttam még a megemlékezésen

Lara szemszöge:

A kertek alatt eléretem a város széléhez. Szívem a torkomba dobogott,féltem,hogy elkapnak a rendőrök. Aztán valamit megláttam, amit nem kellett volna. A madarak dalait elnyomta egy női hang sikolya és egy férfi ordítozása. A nő ,mint űzött vad vágott át a kerten egyenesen felém. Először a félelem ,majd a düh árasztotta el ereimet. A hölgy megragadta  a karomat és esdeklően nézett rám.

-Segíts kérlek!Hívd a rendőröket a férjem megőrült.-a férfi termetes alakja körvonalazódott ki a délutáni Napfényben. Arca eltorzult a dühtől, szemében a sötétség tüze izzott. Egy pillanatra megtorpant mikor meglátta elszánt tekintetem, de büszkesége és kissé ittas állapota nem hagyta,hogy megfutamodjon.Nagy levegőt vettem,türelmesen kivártam még közel ért hozzám .

-Takarodj innen!-üvöltött rám és közben a hátam mögött álló feleségére meredt.

- Megismételné nem hallottam rendesen?-borzoltam egyébként is tépázott idegeit.

-Azt mondtam takarodj innen!-üvöltötte, megragadta a karom és ellökött. Ez volt az a hiba, amit élete végéig bánni fog. Tudtam ,hogy innentől bármit teszek, önvédelemnek számít így elborult tekintettel ugrottam neki a férfi karjának kicsavarva a kést belőle. Kaján mosoly ült ki döbbent tekintete láttán,amiben már ott csillogott a haláltudat. Eddig akár hány embert öltem meg mindig valamiféle  csoda folytán jó útra akartak térni és bánták amit tettek,de én nem a bíró vagyok akit el lehet kábítani.Én a valóság vagyok ,az átvághatatlan halálosztó. A nőre tekintettem, aki ájultan hevert a földön. A kezemen melyben a kést szorítottam zacskó volt így ujjlenyomatot se fogok hagyni . A kés a férfi gyomrába fúródót mély ,intenzíven vérző sebet hagyva maga után. A férfi szemei elkerekedtek és utolsó előtti erejével feltette azt a kérdést, amit a legtöbben kérdeztek,és még sem tudtam rá a választ:

-Ki vagy te ? –hogy ne kelljen megválaszolnom kérdését a kés pengéjét mélyen a nyakába mártottam ,a friss vér mint rubint folyt végig az éles pengén megtörve a Nap lemenőben lévő sugarait. A gyönyörtől szívem megremegett, de tovább kellett álmom, mert én nem maradhattam más, mint egy árny a semmiből. 

1.évad 9.rész A szabadság íze

Jason szemszöge

A nap utolsó sugarai is eltűntek a láthatárból. Az égre sötét felhők gyülekeztek, és szakadni kezdett az eső. A bár előtt vártam Larát, hogy beszélhessünk, de mikor záráshoz kijött a pincér nem a lányt, hanem az apját láttam meg. Felgyűlt bennem a méreg és odamentem.
- Maga veri a lányát?! –ordítottam le majdnem a fejét.
Az idősebb férfi arca összerándult a meglepődöttségtől és a félelemtől, s mint mindig most is az alkohol és a pipafüst szagától bűzlött. Látszott a férfin, ahogy lassan megnyugodott, és arca vörösebb lett a méregtől. Még egyszer feltettem neki a kérdést, bár hangosabban.
- Veri Larát?! –ordítottam a képébe.
A férfi szó nélkül az övéhez kapott és kihúzta nadrágjából. A nadrág csatja mélyen a bőrömbe mart, mire észrevettem az öklöm már lendült és a szemébe húztam a férfinak, aki megtántorodott és hátraesett.
- Még egyszer hozzá ne merjen érni, vagy velem gyűlik meg a baja! –ordítottam és még mielőtt elmentem hasba rúgtam.
- Értettem. –nyöszörögte és vért köhögött.
Otthagytam Lara apját, és egyenesen a házukhoz mentem, mert rájöttem, hogy az apa ezért megverheti Larát. Berontottam az emeletes ház ajtaján, és a postaládáról lenéztem, hogy hányadikon laknak, és hogy melyik ajtó az övéké. Felrohantam a negyedikre, párszor lépcsőfokot bukdácsolva, és a második ajtóhoz mentem, majd kopogtam.

- Lara, nyisd ki az ajtót! –vertem a fa ajtókeretet.

-Szia !Mit akarsz-nyitotta ki meglepetten az ajtót .

-Velem kell jönnöd most-fogtam meg karját ,de ő kivette a kezemből és kérdőn nézett rám.

-Miért?

- Számon kértem apádon a tettét .

- Teljessen elment az eszed?-akadt ki és becsapta orrom előtt az ajtót én pedig újra ütlegelni kezdtem azt.

-Kérlek nyisd ki !

- Menj el.

-Kérlek

-Miért tenném ? –kérdezte indulatosan

- Mert féltelek …igen kimondom ,hogy féltelek! Ez az igazság

- Ha féltenél, akkor avatkoztál volna az életembe.

-Jó akkor tudod, mit baszd meg –mondtam és elviharoztam.

Lara szemszöge

Bementem a szobámba és leültem az ágyra. A legkisebb zajra is összerezzentem ,mert azt hittem,hogy apa ért haza. Az ajtóm egyszer csak kinyílódott és ott állt teljes valójában.Orra a kétszeresére volt dagadva,arcán száradt alvadt vér éktelenkedett. Tekintetemmel a kezében lévő bőrövet kerestem ,de helyén most egy éktelen nagy konyhakést szorított elfehéredett ujjaival. Ösztönösen a menekülési útvonalat kerestem ,de elállta a kijáratot. A következő gondolatom az volt ,hogy lemászok az ereszen ,de kétlem ,hogy sikerülne és addig még meg nem ölöm tuti,hogy nem fogok meghalni.

-Nem megmondtam ,hogy ne jártasd a pofád? –ordított rám és közelebb lépett hozzám.-Nem meg mondtam?-tette fel ismét a megválaszolatlanul maradt kérdést ,a következő pillanatban pedig egy nagy pofon a földre terített. Rettegtem,a félelem teljesen elborította az agyamat és eszembe jutottak a gyilkosságaim. Hirtelen az ágyam alól elővillant a fegyver kinézetű öngyújtóm, amit még a dílertől kaptam még az elején .Előkaptam és apámra szegeztem. A féreg arca elfehéredett,kezéből a kés kiesett és dadogva kezdett neki mondandójába :

-Bo-bocsánat … nem gondoltam komolyan-felálltam a földről és kihasználva pillanatnyi előnyömet kiviharoztam az ajtón. Nem jutott más ember az eszembe,mint Jason. Lehet ,hogy haragszik most rám ,de mint mondta félt . Meg nem kell tudnia ,hogy ott éjszakázok,majd ügyesen bejutok, mikor alszik. A Hold magassan járt az égen és ezernyi csillag emelte fényét. A hatalmas kapuhoz értem amin könnyűszerrel átjutottam . Körbejártam a hatalmas házat ,de az ablakait zárva találtam.Pár perces barálás után sikeremet jelezte a zár halk kattanása. Belibbentem az ajtón és meglepetésemre egy hatalmas fekete kutya állt velem szembe. Egy pillanatig kérdőn nézett rám majd elfutott és farkát csóválva, labdával a szájába tért vissza. Elvettem tőle majd halkan átsurrantam a folyosón és lefeküdtem az ottani kanapéra és elaludtam.

-Hát te? –ébresztett fel Jason bársonyos hangja ahogyan előttem lévő asztalnak támaszkodva ,karját mellkasa előtt összefonva állt .

- Aranyos a kutyád mi a neve?

-Az most nem lényeg. Mit keresel itt?-ismételte meg a kérdést és elment kaját adni ,mint kiderült Dixinek.

-Igen köszönöm ,hogy nálad lakhatok ,tudtam ,hogy ilyen rendes vagy és felajánlod. Igen köszönöm éhes is vagyok …tudtam ,hogy szeretnél ételt készíteni nekem- arcán hatalmas mosollyal fordult felém.

- Skizofrén lettél egy éjszaka alatt ? –nevetett a saját viccén

-Igen-mosolyogtam rá,mire nagy léptekkel felém jött,felkapott és kivitt a házból ,majd a medencébe dobott. Hangos sikítással jeleztem nem tetszésem . Utánam ugrott és tőlem pár centiméterre érkezett bele a vízbe.

-Ezért kár volt felöltöznöd ,nevettem és lefröcsköltem .Elkapta a kezemet ,közelebb húzott magához és ajkai összetalálkoztak az enyémmel,de megijedtem ,kihátráltam a röpke csókból és kimásztam a partra. Boldog vagyok ezt nyíltan állíthatom,de valami hiányzik, csak tudnám mi. Minden egyes percben mikor egyedül maradok, eszembe jutnak a rémült tekintetek,az ahogyan tudatosult bennük ,hogy meghalnak. Csak azt sajnáltam,hogy az előzővel túl gyorsan végeztem ,de az a felemelő érzés mikor leírhattam bőrébe ,hogy mi is bánt mindenért kárpótolt. Alig várom már, hogy Jason hozzon nekem valami normális cuccokat. Remélem, külön szobát kapok, és hamar visszamegy dolgozni, mert akkor lehet,hogy nappal ,de gyilkolhatok. Dixi készségesen hozta hozzám labdáit, majd mikor azok elfogytak különböző plüssállatokkal halmozott el. Megsimiztam a fejét ,de tovább böngésztem a netem a megfelelő áldozatot keresve. Mikor kiszemeltem a megfelelő embert ,kitöröltem az előzményeket és elgurítottam Dix egyik labdáját, aki boldogan vetette magát utána . Hallottam, ahogy az ajtó zára kattant és én kisétáltam az előszobába Jason elé.

Jason szemszöge:

Elmentem vásárolni pár cuccot Larának. Egy nagy bevásárlóközpontba mentem és minden üzletből vettem pár ruhadarabot. Trikókat, pólókat, gatyákat, pulcsikat. Sok szatyorral a kezemben mentem ki a parkolóba, és a csomagtartóba kezdtem pakolni a szatyrokat. A csomagtartó megtelt, de az egyik kezem még tele voltak a ruhákkal. A hátsó ülésre raktam a maradékot. Beszálltam a kocsiba, és visszahajtottam a házam elé. Kihívtam a házvezetőnőmet, hogy segítsen bepakolni a szatyrokat. Bementem, és magammal szemben találtam magam Larával.

-Szia

-Szioooo-ugrott a nyakamba és arcomra egy puszit nyomott.

- Meglepődtem a reakcióján, de átöleltem a derekánál és elmosolyodtam. - Próbáld fel a ruháidat.

-Hol vannak? –nézett rám izgatottságtól csillogó tekintettel és hátrébb lépett-jah meg mellesleg kiakaszt a kutyád. Már a labdáktól lesz rémálmom vagy épp a félig szétrágott plüssállatoktól.

-Nevetek, örülj neki, hogy kedvel téged, eddig rajtad kívül mindenkit, akit idehoztam szétrágott.. mondjuk...az a jobbik eset volt- Amúgy bevitték a szobádba.

- A szobámba?-kerekedett el a tekintete. Megfogtam a kezét, és felvezettem az emeletre, és egy nagyszobába vezettem be. Francia ággyal. Saját íróasztallal, laptoppal. Az ajtajával szemben egy nagy erkély helyezkedett el. A szoba jobb oldalán egy saját fürdőszoba bejárata volt. Mosolyogva Larára néztem, és vártam a reakcióját.

-Okééééé,de nem azt mondtad ,hogy szobát kapok? ,mert ez nagyobb ,mint az egész lakásunk –nézett körbe gyönyörködve.

-Akkor mi az egész házam? A felét még nem is láttad.

-Jobb ha nem is fogom - mosolygott rám halványan

-Te tudod. Hagylak, próbáld csak fel a ruhákat. -Pusziltam meg és lépkedtem le a lépcsőfokokon egyenesen a tévé felé, ahol focimeccset néztem.Pár perccel később mikor elmerültem a meccs nézésébe a TV lé libbent az egyik elegánsabb ruhába és arcán kaján mosoly jelent meg. -Még mindig jobban érdekel a TV ?-nézett rám kihívóan. Egy pillanat alatt kikapcsoltam a TV -t és elé sétáltam.

 -Egyáltalán nem tud a TV érdekelni, ha egy ilyen gyönyörű lány van a házban, előttem, mint te.

-Oké,oké ,de megyek felpróbálom a többit is-nevetett kacéran és felfutott a lépcsőn. Figyeltem, ahogy felfelé fut, szinte szökken a könnyed testével a lépcsőfokokon. Kecses,büszke léptekkel jött lefele a lépcsőn,mint egy királynő, aki most kapta vissza koronáját.

-Na hogy tetszik?- Elképedtem. Megszólalni sem tudtam, csak számat tátva bámultam. Egyszerűen elképesztő volt. Meseszép. Magamra eszméltem, becsuktam számat és végigmértem tetőtől talpig.

 -Gyönyörű vagy.

-Neked köszönhetem .

-Magadtól is gyönyörű vagy. Mindig az vagy.

-Csak nem bókolsz-ugrott le az utolsó lépcsőfokról.

-Eddig nem ezt tettem? -mentem elé és lassú,szenvedélyes csókba kezdtünk.

8.rész Megmelékzés

Lara szemszöge:

A suliba beérve a szokásosnál is nagyobb nyüzsgés fogadott. Nagy fekete plakátok jelezték a megemlékezés időpontját aminek a suli színházterme lesz a helyszíne ,mert mind a két áldozat egy-egy diáknak volt az édesapja. Közelebb léptem és megnéztem a két fekete, fehér képet és elfogott az undor. Oly vakok az emberek, megint csak a felszínt látják. Ha tudnák, hogy igazából az egyik megölte a feleségét a másik pedig úgy szintén veri gyerekét akkor egyszerre más volna a véleményük,de a tudatlanság néha véd. Óra közepén megcsörrent a telóm, kikérezkedtem WC-re és felvettem. A Pub vezetője Thomas hívott,hogy a Pub zára lesz a megemlékezés idejére ,mert mindkét áldozat a kocsma törzsvendégei voltak. Micsoda nagy veszteség kevesebb borravalót kapok ,jegyeztem meg csak úgy magamnak és visszamentem órára.Nem láttam értelmét annak ,hogy fél órára hazamenjek ,ezért leültem az iskola folyosóján lévő székre és rajzolgatni kezdtem a füzetbe,hogy ne legyen annyira üres.

Jason szemszöge:

Már korán reggel az iskola színháztermében voltam, hogy segítsek a készülődésben. Egyre jobban megtelt a színházterem a hozzátartozókkal, barátokkal. Körbenéztem és mivel Larát semerre sem láttam nagyot sóhajtva leültem egy székre és figyeltem a tömeget. A zene, ami szólt nyugtalanító volt, csak a halálra emlékeztetett. Felálltam és részvétemet nyilvánítottam egy beszédben. A beszéd után kimentem a folyosóra, és leültem egy padra benézve az egyik osztályterembe. Nagy meglepetésemre megpillantottam Larát, aki a padon ült és rajzolgatott. Gyönyörködve néztem végig a kecses kézmozdulatain, ahogy a papírra húzta a vonalakat. A tanításnak már vége volt, így nem értettem, hogy miért ül bent egy üres teremben. Odaléptem mellé és megkocogtattam a vállát.

 - Szia. –mosolyodtam el. –Nem tudtam, hogy itt leszel. Rémült tekintettel nézett rám ,majd miután rendezte vonásait rám mosolygott:

- Szia én se de a megemlékezés idejére zárva van a Pub és nem volt kedvem hazamenni

-Van kedved meginni velem egy kávét? Van neked egy ajánlatom.

-Bocsi,de csak pincér vagyok, szobára nem megyek. Meg amúgy is ahogy elnézem vége a megemlékezésnek és oda kell érnem időbe a Pubba.- Elnevettem magam.

 - Tudod, nem is szobára hívtalak, csak egy kávéra. - mosolyogtam - Pont a Pubról lenne szó, vagyis olyasmiről. -Szemében megjelent a kíváncsiság kicsiny fénye ,de helyét átvette a ridegség.

- Itt is mondhatod, nem kell ahhoz kávé

-Oké...-vontam meg a vállamat. -Csak egy munkalehetőségről van szó. A főnököm asszisztenst keres maga mellé, és csak az iratokat kéne rendezned. Szerintem sokkal jobb lenne neked, mint egy kocsmában dolgozni. Meg persze szerintem többet is fizet.

-Firkász létedre nem vagy valami jó megfigyelő. A Pubba nem önszántamból szolgálom ki a vendégeket és nincs szándékomba egy cégvezető qrvájának lenni asszisztensi néven

-Senki nem gondolt itt a szexre Lara, nem kell mindent ennyire pozitívan nézni.

-A lényegen nem változtat .Sajnos a Pub mellett nincs időm még egy munkát vállalni ,de azért köszi ,hogy gondoltál rám. Majd meghálálom egy ingyen vodkával

-Úgy gondoltam, hogy a Pub helyett,mert  neked sokkal jobb munka jár annál, hogy részeg vendégeket kelljen kiszolgálnod, aki még egyben perverz disznók is.

-Nekem jó ott aaand itt a pont .Mennem kell bocsi ,az képzeletbeli ingyenes vodkakupont pedig pénteken ,szombaton és vasárnap tudod beváltani. –mondta csibészes mosollyal az arcán amin én is jót mosolyogtam

-Jól van ahogy te akarod-hagytam rá a dolgot.

7.fejezet Ébredés

Jason szemszöge:

Felébredtem a kómából. Alig emlékeztem arra a napra, mikor Larához mentem, ennyi, hogy várom a kapunál, ezek után már csak torz képek, emlékek sorakoztak. A nyakamon merevítő van és a lábamat sikeresen eltörtem,meg persze a fejemen több sérülés volt. Kiengedtek a kórházból és sétáltam hazafelé, mikor szembe találtam magam Larával, egy hideg, tavaszi éjszakán. Végigmértem, még mindig olyan gyönyörű volt, mint eddig, de ledöbbentett a tudat, hogy ilyen későn egyedül van kint az éjszakában. Próbáltam visszaemlékezi, hogy mikor utoljára láttam akkor milyen volt....hogy mennyit változott, de nem ment. Olyan volt, mint amikor egy filmet a közepén eltépnek, és nem tudod mi a folytatása. Néha idegtépő lehet.

-Szia....-köszöntöttem halkan.

-Szia –köszönt leplezetlen megdöbbenéssel arcán        

-Bárból jössz hazafelé?

-Kocsma,és igen-válaszolta

-Haza kísérjelek ? Vagy apád itt van?

-Nincs itt - láthatólag megnyugodott, de elgondolkodott a válaszon-ha van hozzá kedved,bár látom nem vagy jó formában. Mi történt?

-Csúnya baleset...nem lényeg..már semmi bajom. -a nyakmerevítő már nem volt rajtam csak egy járógipsz a lábamon. Kényszeredetten elmosolyodott

-Akkor ezért nem láttalak mostanság-indult meg hazafele

-Ennek ennyire örülsz...?-furcsálltam a dolgot.

-Nem csak azt hittem ,hogy áthelyeztek és ,hogy örökké adósom maradsz ,mert az első vodkád nem fizetted ki .-elnevettem magam.

-Mennyi volt az a vodka?

-Én már nem tudom ahhoz be kéne ülnöd még egy körre, hogy megmondjam… és a borravalóról meg a kamatról nem is beszélve

-Én bármikor szívesen beülök veled egy körre, nem szokásom tartozni. -nyájasan mosolyogtam.

-Mondtam már,hogy én nem iszok-mosolygott még egyszer rám és közben nagy sajnálatomra odaértünk a kapuba- Szia!Jó éjt és vigyázz magadra

-Szia !Jó éjszakát-mosolyogtam rá és közben pár emlékkép kitisztult előttem ,de túl kevés volt ahhoz ,hogy bármit is kezdeni tudjak vele. Egy pár percig még ott álltam, és figyeltem, ahogy a sötétség elnyelte az alakját, majd egyszer csak egy fénycsóva tűnt fel, és a lány eltűnt. Hazafelé sétáltam, a hideg, nyirkos időben, mikor csörgött a mobilom. Elővettem, és a főnököm hívott. Felvettem, s mikor megtudtam, hogy egy újabb cikket kaptam felvillanyozódtam, és a megadott címre mentem, hogy megnézzem az elkövetett gyilkosságot. A tett helyszíne nem volt messze a Pubtól, így könnyen odataláltam. Egy sötét, elhagyatott sikátorba. Nem volt túl barátságos, de így hogy egy hulla is, ott van így még annyira sem, sőt még a rendőrök sokasága sem kedvezett a dolognak. A vér és az alkohol szaga kicsit lebénítottak, de odamentem, hogy szemügyre vehessem, a férfit. Végigpillantottam az idősebb férfin, haja már őszülőben volt, az arca ráncos, és meglehetősen már sörhasa is volt az öregnek. Egy hosszú mély vágás helyezkedett el a torkán. Artériás vérzés. Mint az előző gyilkosság. Valahogy az agyam összekapcsolta a kettőt, mintha egy elkövetőjük lett volna. Az elvágott nyakáról csak erre tudtam következtetni, de volt még ott valami, amire nem számítottam. A mellkasa össze volt szabdalva, és vérben úszott az egész. Ennél a gyilkos már nem is a halálra mehetett, csupán önmaga szórakoztatására, vagy dühe levezetésére. Élvezhette a gyilkolást. Az arcomra undor jele ült ki. Csináltam pár fotót a nyakról, majd a mellkasról, amit nem tudtam hova tenni. Elmentem a tett helyszínéről az irodámba. Bekapcsoltam a laptopot, hogy rárakjam a képeket, amit az imént készítettem. Ugyan az, mint az előző gyilkosságnál, a torkát elvágták az áldozatnak. Viszont a második gyilkosságnál a mellkasi vágásokat nem tudtam hova tenni. Ledőltem íróasztalomra és végiggondoltam az egészet.
A következő kép már az volt, hogy fekszek az ágyon félmeztelenül, és szemben velem Lara, aki egy tőrt fog a nyakamhoz. Rémült voltam, az ereimben megállt a vér. A lány ördögien nézett, éhesen a vérre és a gyilkolásra. Végighúzta a kés pengéjét a nyakamon és vér fakadt ki belőle. Ott véreztem el az ágyban, Larával, aki csak mohón nézte halálomat.
Zihálva, és leizzadtan ébredtem fel a rémálmomból. Felkaptam a laptopot, és a telefonomat és hazaindultam. Egész úton, az álmon járt az eszem és a gyilkosságokon. Egyben biztos voltam, az elkövető ugyan az a személy. Hazaértem és a laptopot felnyitottam és megnyitottam az adatbázist, majd rákerestem hasonló gyilkosságokra, de semmi ilyet nem találtam, csak egy két ilyen esetet állatokkal. Meglehet, hogy a gyilkos az emberek előtt, ezt a módszert megpróbálta állatokon is, na de lehet, hogy nem kéne mindent összekötnöm. Felhagytam ennek a keresésével és inkább rákerestem az áldozatok nevére. Mindkét ember már ült fegyházban, emberölés vádjával. Felálltam és az erkélyhez mentem elgondolkozva. Ezek szerint a gyilkosunk, csak….gyilkosokat öl. Úgy döntöttem, mára elég lesz, így elmentem lezuhanyozni, fogat mosni és lefeküdtem.                                                                                                             

 Lara szemszöge:

~Másnap reggel~

Reggel korán keltem, letusoltam és leugrottam az újságoshoz ,hogy megvegyem a Manchester News-t apámnak. A címlap sztori ,mint sejtettem a tegnapi gyilkosság volt. Nagy vörös betűkkel virított a szöveg. ,,Az éjszaka folyamán brutális gyilkosságnak lett áldozata egy kocsmából hazafele tartó férfi. Az ártatlan áldozatot kirabolták,de az esetet még vizsgálják a rendőrök” . Öntudatomon kívül elmosolyodtam és újra átéltem ,hogyan kerekítettem a betűket a finom vászonba.Elhatároztam,hogy suli után beugrok Jason-höz és kicsit faggatom a cikkről ,mint ha érdekelne ,hogy mi történt,pedig aztán ha valaki tudja ,hogy halt meg a férfi az én vagyok. Apám valamit morgott mikor megkapta az újságot ,megvakarta pöcsét és eltűnt cigivel a szájába a fürdőszobába. A suliba érve elővettem az üres füzetet és a tollat, majd fejemet a padra lehajtva jött a kényelmetlen ,de pihentető alvás. Kiropogtattam csontjaimat és nagyot nyújtózkodva álltam fel az utolsó óra után a padból. A folyosón végigsétálva észrevettem,hogy a képem már átkerült ide és a rajztanárom mindenkinek büszkén mutogatta. Délután egy óra volt ,reményeim szerint apám már félájultra itta magát így nem fog neki feltűnni ha nem érek időben  haza. A Manchester News épülete a város legforgalmasabb útján helyezkedett el. Modern,de még is eleganciát sugalló épületbe félénken léptem be ,mert hirtelen mindenki olyan elegánsnak tűnt körülöttem.Odamentem Miss.Tökélyhez a recepcióshoz. Tekintetét rám emelte,végigmért és mosolya lehervadt az arcáról,majd félvállról odaszólt nekem,miközben a gépén pötyögött:

-Mit akarsz?

- Jasont keresem-mondtam határozatlanul mire egy undok pillantást kaptam.

-Vezeték neve?

-Nem tudom –vallottam be elpirulva.

-Milyen cikkeket ír?

-Gyilkosságokról-mondtam határozottan

-Ja ,hogy az a Jason.Ő még szabin van, ha nem tudnád –mondta flegmán és köszönés nélkül mentem ki az épületből és hazamentem

Jason szemszöge

Egyenesen Lara házához mentem. Mikor odaértem a lány befelé haladt a kertben. Fizettem a sofőrnek és kiugrottam a taxiból.

-Lara! -kiabáltam utána.- megfordult és visszajött ,hozzá

-Szia !-köszönt arcán bájos mosollyal- Olvastam a cikkedet és nagyon tetszett.Honnan tudod mindazt amit leírtál?

-Szia - mosolyodtam el. -A tett színhelyéről és  egy kis éjszakai kutatómunka után. Tudod ez a dolgom. -kacsintottam rá.

-Á értem,hogy téged oda is beengednek.

-Egy kis pénzzel és a főnök segítségével bármit el lehet érni

-Jó tudni.Na ,de nekem mennem kell-mutatott a háta mögé

-Csak még egy kérdés.Jössz a holnapi megemlékezésre?

-Arról nem is hallottam, de sajna nem jó, mert be kell ugranom a Pubba helyettesíteni

Nagy kár, akkor majd később beszélünk. - intettem neki mosolyogva és beültem a taxiba, hogy egyenesen a rendezvény helyszínére vigyen, hiszen most ott kell segítenem a szervezésben.