1.évad 11. rész

A nagy dagi zsaru felállt, egy fánkkal a kezében és köszönés nélkül hagyta el a házat, őt követve az igen vékony társa. Felálltam, s komótosan felfelé baktattam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Leültem az íróasztalomhoz, elővettem a kis kék dossziét. Levettem mindkét oldaláról az egy-egy gumit, és kinyitottam. Kivettem belőle a jegyzeteket, képeket, és az újságcikkeket. Átfutottam őket, és a gyilkosságok lefutottak a szemem előtt. Az elvágott nyakak, az összevagdalt mellkas. Minden. Képek kezdtek beugrani Laráról. Az agyam mintha össze akarná kötni őt és a két gyilkosságot. Ennek ellenére én nem tudtam hinni ebben. Nem tudtam volna ezt elképzelni erről az ártatlan lányról. Belemerültem a jegyzeteimbe, annyira hogy észre sem vettem, amikor Lara betoppant.

Lara szemszöge :

Halk,megfontolt, ruganyos lépésekkel haladtam Jason felé, aki még mindig az aktáit bújta. Mögé settenkedtem ,a füléhez hajoltam és beleszóltam:

-búúú-nyújtottam el a szó végét .

-Szia-mosolyodott el és felém fordult

-Mit csinálsz?-ültem le az asztal szélére és felkaptam egy lapot. A szívem gyorsabb ritmusra váltott, felébresztve bennem a szenvedélyt ,melyet a vér és a halál iránt éreztem.

- Kutatgatok egy kicsit...egy újabb cikkhez. –felsóhajtott és végig nézett rajtam. -Bár ehhez most cseppet se lenne kedvem.

-Érdekesnek tűnik - biccentettem oldalra a fejem miközben a lapokat vizslattam. A pillanat mikor a kés hegye mélyen belevéste a bőrbe igazi dühöm és fájdalmam okozóját még mindig élénken élt bennem.A lapról hirtelen lekaptam tekintetem és Jasonre néztem- Mihez lenne kedved?-raktam le az asztalra a képet.

-Ezt kár volt megkérdezned..-felállt és óvatosan, lassan a számra nyomtam a száját. Ösztönösen el akartam lökni magamtól ,de erőt vettem magamon és lassú,de annál szenvedélyesebb csókba kezdtünk. Számomra olyan intenzív érzés volt ez ,mint az áldozataimmal táncolt  halál keringő csak ez sokkal lágyabb és érzékibb volt. Karom becsúsztattam pólója alá kitapintva minden egyes izmát és fantáziámnak nem tudtam többé határt szabni. Elképzeltem,hogy körmöm helyén kis pengék vannak aminek segítségével ,finom kis mozdulatokkal felszántom puha bőrét. Szinte éreztem,ahogy a vér végigfolyik ujjamon és felmelegíti hideg kezemet . Megrettentem saját gondolatimtól, kinyitottam szemem és eltoltam magamtól,de egy óvatlan pillanatban körmeim felsértették fehér bőrét . A vörös vér csíkok ott virítottak fehér bőrén és elöntötte testemet a gyönyör. Ültem tovább az asztal szélén szótlanul ,tekintetemet fogva tartották zöld szemei melyek a moha árnyalatát vették fel. Vágyat véltem felfedezni bennük és tudtam,hogy irántam érzi. Újra felpezsdítette véremet és a karján lévő sebre néztem, ami eszembe juttatta sebezhetőségét.

 -Bocsi -böktem ki végül tiszta idiótán.Felnevetett és szeme egy tónussal világosabb lett .

-Ezért ne kérj bocsánatot – ajkaim félholdas mosolyra húztam ,mint amikor vadászaton vagyok . Hibát követett el ,mert többé már nem éreztem az eddig még meglévő határt. Leszálltam az asztal széléről és kifele indultam mielőtt még valami súlyosabbat tettem volna.

- Hagylak dolgozni-fordultam vissza az ajtóból egy sexi ,de még is gyilkos ember mosolyával.

~Reggel~

A Napsugarak lágyan simogatták fehér bőrömet és örömmel érzékeltem, hogy egyre közelebb van a nyár. Felkeltem, felöltöztem és Jasonhöz mentem. Kopogás nélkül nyitottam be hozzá. A szoba félhomályban úszott, mert a redőny le volt húzva. Ő háttal állt nekem. Izmai kidagadtak, ahogyan felvette hosszú gatyáját. Sóvárgás fogta el a testemet és akkor akaratlanul is a hegre szegeztem tekintetem. Két hosszú csík futott végig a hátán egymástól körülbelül 10-15 cmre . Úgy éreztem,hogy magába szippant ,közelebb léptem és ujj végeimet végighúztam az egyiken .

Jason szemszöge:

Az ablak előtt álltam,mikor hirtelen egy selymes kéz érintette meg hátam azon részét, amit nem szerettem mutogatni. Mielőtt megfordulhattam volna egy pillanat alatt távolodtam el a szobámból és jelentem meg egy kis kertben. Egy közepes termetű fickó állt előttem, a földön pedig egy középkorú nő hevert eszméletlenül. A kezemre meredtem, ami csupa vér volt, majd az előttem elterülő férfire, aki a vértől deres fűben hevert . A látomás megszakadt és visszatértem a jelenbe. Megfordultam es Lara állt előttem. Zavarodottan néztem rá.

- Hogy-hogy ilyen korán reggel...?

- Gondoltam meg nézlek - mosolygott rám. Visszamosolyogtam.

- Reggeliztél már?

- Úgy nézek ki?- kérdezte és kacér fény jelent meg barna szemeiben - Mik ezek a hátadon?

- Régi sérülés még a motoros korszakomból –legyintettem - Elmegyünk harapni valamit?

- Neeeem tereled el a témát. Mesélj csak erről a korszakodról.

- Oké ... –sóhajtottam. -Egy kávé mellett elmondom, oké?

-Talán ... Na, akkor menjünk le és csináljunk kávét-Meg sem hallottam, amit mondott, mert a látomáson gondolkoztam. Meredten bámultam magam elé-Hahooooooo figyelsz te? –integetett szemem előtt.

-Bocs mit mondtál? –tértem vissza a jelenbe,háttérbe szorítva gondolataimat.

-Min gondolkozol? Kimenjek esetleg?

-Á semmi csak egy álom-legyintettem –maradj csak nyugodtan .

-Mesélj róla-kecsesen az ágyamhoz sétált és elfeküdt benne.

-Most miről?-vontam fel kérdőn szemöldököm, mert elvesztettem a fonalat.

-Az álmodról-leültem az ágyam szélére és, izmaim megfeszültek, ahogy újra felidéztem magamba a képeket.

- Egy kertben voltam-kezdtem szinte suttogásszerűen bele mondandómba ,majd elhallgattam.

- És?- sürgetett miközben felült és nyakamat apró csókokkal árasztotta el.

- Előttem állt egy nő …megöltem.Aztán jött felém egy férfi vagy nő nem láttam pontosan és itt keltem fel .

-Értem,de ezen ne rágódj csak egy álom

-Persze…csak egy álom-suttogtam az utolsó szót és halványan rámosolyogtam  ő pedig viszonozta .

-Na akkor mesélj - terelte a témát és szemében az érdeklődés fénye vert tanyát-Hogy került a két csík oda? Átment rajtad egy kamion?

-Nem végig csúsztam az aszfalton.

-Áuuu az fáj …

-Hát nem volt kellemes –fordultam felé még mindig feszülten

-Elhiszem-pár másodpercnyi csend állt be- Miért vagy feszült ?

-Fogalmam sincs...-hazudtam a szemébe, hiszen azt mégse mondhattam volna, hogy tudom, hogy te ölted meg azt a sok embert.

Lara szemszöge :
Kezdtem én is feszült lenni,ha pedi feszült vagyok ...na az sosem jó. Alig tudtam hinni ,hogy a nyugodtnak induló nap ily feszültséggel fog folytatódni
-Hát ha nem akarod elmondani ne mond -vontam meg a vállam -lemegyek csinálok kávét kérsz ?

-Aha..köszi...-vonta meg a vállát.Kifújta a levegőt és az ablakhoz sétált. Kinyitotta az erkély ajtót, és kilépett a teraszra s az eget kémlelte. Lementem a lépcsőn és a konyhába már ott várt a lefőtt kávé. Töltöttem mindkettőnknek és egy tálcára tettem a tej és cukor mellé. Boldogan sétáltam vissza a szobába
-Egy ciános kávé megjött- vittem ki neki a teraszra

- Meggondoltam magam… mennem kell bocs-elsietett mellettem és hallottam, ahogyan becsapódik a bejárati ajtó .Elfogott a düh és a gyilkolás vágyát pumpálta szerte testembe a szívem .