2. évad 1. rész

Jason szemszöge:

Miután ezt megmutattam, Lara elrohant, megértettem, ezért nem mentem, utána, de már iszonyúan hiányzik, mivel már legalább egy hete nem láttam. Nem tudom, mit csinál, kivel beszélget, hogy hol lakik. Semmit. A kanapén feküdtem és a kutyát simogattam. Csak Larán járt a fejem. Hiányzott, így elhatároztam, hogy megkeresem. Felálltam és a szobámba mentem, felöltöztem. Kimentem a ház mögé, és onnan a levegőbe emelkedtem. A magaslatból kerestem Larát. Megpillantottam a parkban, a fűben ülve, ahogyan bámul maga elé. Leszálltam elé, és a szemébe néztem, Pupillái ki voltak tágulva. Belőtte magát.

-       Lara.

-       Jaaj ne má. Nem azért lőttem be magam hogy még itt is te basztas –kiabálta.

-       Lara nyugodjál már le! Egy hete nem láttalak, csak aggódom érted.

-       Úgy nézek ki, mint akit érdekel? -vonta fel szemöldökét.

-       Nyugodj már le..kérlek.

-       Nyugodtan fogsz hidegen hagyni.

-       Lara....-súgtam és léptem közelebb hozzá.

-       Miért beszélsz úgy hozzám ,mintha egy veszet kutya lennék?

-       Nem úgy beszélek. Csak féltelek.

-       Aha, fél teve.

-       Na, jó most szépen velem jössz. -fogtam meg a derekánál fogva és emelkedtem vele a magasba.

-       Engedj el most rögtön. -ökölel verte a mellkasom.

-       Ha elengedlek, akkor elég nagyot fogsz puffanni.

-       Leszarom! –ordibálta

-       Én is. -repültem vele haza, és bevittem a nappaliba. - Nyugodj meg, kérlek.

Leült a kanapéra, keresztbe tette lábát és összefonta mellkasa előtt karjait.

-       Na, mond mit akarsz? -kérdezte üres tekintettel.

-       Azt hogy feküdj le, és aludj egy...-végignéztem rajta. -Egy nagyot.

-       Ennyi?

-       Csak higgadj le, aludj, egyél, fürödj, bármit csak nyugodj meg. Kérlek. Oké? -ültem le vele szembe az egyik fotelbe.

-       Addig nyugodt voltam még ma meg nem jelentél... Egyébként te mi féle korcs vagy?

-       Na, jó, ezt most nem veszem magamra, Amint aludtál beszélünk, oké? -Felálltam néztem egy darabig, majd a konyhába vonultam és kávét készítettem.

Lara szemszöge:

Persze majd én alszok neki. Fortyogtam magamba. Majd pont egy ilyen izé mondja meg nekem ,hogy mit csináljak . Felálltam a kanapéról és kisétáltam a házból. A dühömet intenzívebben éltem meg ennek oka talán az volt, hogy még kicsit a szer hatása alatt álltam. Ahogy sétáltam kifele eszembe jutott kedvenc fekete pólóm, amin az a felirat állt, hogy i like you so i kill you last. Talán már akkor is ilyen beteges voltam mikor azt megvettem, nem tudom és már nem is fogom megtudni. Libabőrös kezemre néztem. Valamilyen szinten féltem tőle, mert nem tudtam mivel állok szembe és ez megrémített. A tudat, hogy nem tudom egy vágással megölni ijesztő volt ,ismét azt éreztem, amit apámnál ,hogy nincs hatalmam. A friss levegő egyre inkább kitisztította a fejem és elkezdtem azon gondolkodni, hogy az emberek mit láthattak mikor elrepültünk.