1.évad 12. rész Az évadzáró ;)

 Hát igen elérkeztünk az évadzáróhoz. Ez egy kicsit hosszabb rész amire izgatottan várjuk a visszajelzéseket :) Reméljük tetszeni fog nektek és érdemes lesz hozni a második évadot :)

Levágtam magam a számítógép elé és keresgélésbe kezdtem emberek után.  Nedves nózi lökte meg finoman kezemet, amelyik a billentyűzeten hevert. Összerezzentem, majd a kutyus két, őszinte barna szemébe néztem. Megvakargattam a nyakát és, mint egy kiscica dőlt kezem fele. Türelmetlenül nyomtam ki a gépet és felvéve egy bőrdzsekit, plusz kesztyűt utamnak indultam. Zsebembe ott lapult a kés. Most az egyszer nem terveztem, de még csak célpontom se volt, teljesen a düh irányította mozdulataim. Az utcán megpillantottam apámat és gyors lehúzódtam egy kisebb sikátorba ahol átestem egy részeg hajléktalanon. Kezem a zsebembe rejlő kés köré fonódott ,de ekkor anyám szavai jutottak eszembe ,,A földön fekvő emberbe sose rúgj bele ,mert nem tudod miért került oda”. Nagyot sóhajtottam, lehunytam a szemem és mikor ismét kinyitottam apámat tekintettem meg a sikátor elején dülöngélve . Megfogtam szutykos barna kabátját ,melyből áradt a száradt hányás és alkoholszag. A földre löktem,szemei elkerekedve meredtek rám. A felismerés lassan belekúszott részeges agyába.

-Szia édes lányom –sebes szája rendellenes mosolyra húzódott- csak nem elő kerültél –feltápászkodott és szemtől szembe álltunk. Láttam amint kezei az övcsattal bajlódnak én pedig előkapva a kést mélyen karjába vájtam . A fájdalomtól felszisszent és riadtan kezdett el hátrálni.

Jason szemszöge: 

Végignéztem a városon. Egy csendesebb környéken, egy kevésbé magas panelház tetején ültem. A kilátás csodás volt. Pár pillanattal később megláttam Larát, aki idegesen sétált be egy koszos, elhagyatott sikátorba. Csak akkor fogtam fel igazán, hogy a látomásom igaz volt, mikor megláttam Lara kezében a kést mozdulni, ami utána egyenesen a saját apja kezébe állt. Úgy éreztem, hogy tévedtem ezzel a lánnyal kapcsolatban. Leugrottam a háztetőről egyenesen az apja mögé érkezve.
-Lara. -szólaltam meg csendesen.Mint aki szellemet lát úgy nézett rám. Tigris tekintete egyszeribe elillant és cicává szelídült.
-Jason?-Először azt se tudtam mit kezdjek ezzel a lánnyal. Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Az hogy létezik olyan ember, aki a saját apját bántja, az....ember egyáltalán?
-Mit csináltál..?
 -Semmit -mosolygott ,de nem volt benne semmi báj csak a puszta harag.
-Te....totálisan megkattantál..-kezdett mögöttem fehéredni, s csillogni a levegő.
 -Why?-kérdezte ártatlan tekintettel.
 -Miért..?! Te ezt még képes vagy ezt megkérdezni..?
 -Jaj mit hisztizel-forgatta meg szemeit- Rosszabb vagy ,mint azok a plázapicsák akiket ismerek
 -Ez nem plázapicsaság Lara!! EZ ez itt gyilkosság amiket itt művelsz! Szerinted még nem esett le?! Hány embert öltél meg eddig úgy 4-et...? De ha valamit kihagytam, akkor csak szólj nyugodtan!
-Még csak 4-et ...Még 
 -Ezt most vegyem fenyegetésnek? -léptem közelebb hozzá. -Te gondolkozol ilyenkor..?
 -Ahogy érzed-lépett ő is még eggyel közelebb hozzám ,arcán kaján mosollyal.Kezében ott volt a véres kés és finoman a végét hasamhoz érintette .Szinte meg sem éreztem a kést. Olyan volt, mintha egy beton lenne a hasam és a kés egyszerűen tudtam, hogy el fog csorbulni.
-Rajta...nézzük, hogy képes-e vagy rá.
-Ugyan már-nevetett.Egy percig tétovázott ,de tekintete elködösült és ujjai elfehéredtek ahogy a kést markolászta. Egy utolsó nagy levegőt vett ,kicsit hátrébb húzta a kést majd hasamnak vágta.

-Egész,....jó próbálkozás volt. -húztam ki a kést, aminek a vége, ami bennem volt elferdült, és vér nem volt rajta.

-Tessék, ezt visszakapod. -dobtam a lábai elé a kést, le a földre.Rémülettel teli tekintete hasamról az arcomra kúszott.

 -Na, na most mi van?

 -Semmi-vonta meg a vállát közönyösen ,de mindent elárult arckifejezése .Elé léptem, és az arcát a kezembe vettem.

 -Csak vigyázz kit akarsz leszúrni. -s nyomtam egy puszit a homlokára.Ellökte kezemet és hátrált egy pár lépést ,arcán hitetlenség tükröződött 

 -Neked most mi bajod?-hebegte. A kés csak úgy kihúztad magadból ,még csak véred sincs és ...és -nem tudta kifejezni magát.

 -Nekem semmi bajom, sőt...de tudod mit elmondjam neked..? -léptem hozzá közelebb. -Azt akarod, hogy elmondjam.?

 -Hogyne akarnám-hisztérikusan kiabálta .

 -Oké. Viszont...ezt itt nem lehet. -súgtam neki. -Gyere vissza a házba, oké? Ott találkozunk, de csak akkor mondom el, ha most rögtön elindulsz.

 -Hagyjál jó? Én te hozzád nem megyek -nyomatékosította az utolsó előtti szót.

 -Nem? Oké. Akkor szia, és oldd meg magad a problémáidat. Bár ezért le fogják szedni a fejem. -mondtam nagyon halkan az utolsó mondatot.-Ha van kérdésed, akkor tudod hol találsz. -kifordultam az utcasarkon, és eltűntem.

Lara szemszöge

Kételyek közt vergődve ,a tudatlanságtól és hibámtól frusztráltan tengődtem az utakon. Leültem a parkba és elfeküdtem a füvön. Rettegtem ,hogy mi fog történni vagy ,hogy apám mit fog lépni a támadás ellen. Akár merre is indultam el a szálak mindig ugyan oda jutottak vissza így elhatároztam,hogy beszélek Jas-zel. Feltápászkodtam a földről és szép lassan elindultam a menedék felé . A ház előtt megtorpantam és talán órák teltek el ahogy ott álltam tehetetlenül.Végül megadva magam becsengetem. Idegennek éreztem itt magam .

 -Gyere be Lara. -kiabált ki, miközben a kutyáját simogatta.

Beléptem és megálltam előtte tisztes távban. Védtelennek éreztem magam fegyver nélkül.

-eljöttem most akkor mesélj-mondtam ridegen és kihúztam magam.Intett, hogy foglaljak helyet.

 -Mit szeretnél tudni? -nézett rám csillogó zöld szemeivel.

 -Azt amit nem tudok-kicsit össze voltam zavarodva ,mert nem tudtam mivel állok jobban mondva ülök szembe.

-Tudod..ez egy elég hosszú és zavaros történet.

 -Azt ígérted ha ide jövök akkor elmondasz mindent-sziszegtem fogaim és öklöm összeszorítva egy újabb dühroham elkerülése végett.

-Lara nyugodj meg, kérlek.
Felállt és felém közeledett.Hallani lehetett, ahogyan szétszakad a póló vékony anyaga az izmos hátán. A lapockáiból, hatalmas, fehér szárnyak törtek elő. Ahogyan a hold fénye megvilágította őket, csillogni kezdtek. Látszott az arcán, hogy ez neki egy gyönyörrel teli érzés. Szemei jobban csillogtak, mint eddig bármikor -Ez vagyok én...-súgta halkan.