2. évad 2. rész

Jason szemszöge:

Tudtam, hogy hova ment, és hogy mit csinált. Mivel féltettem, ezért megjelentem mögötte. Láttam, hogy alszik, felkaptam óvatosan és magamhoz vittem. Felcipeltem a lépcsőn, egyenesen a szobájába. Befektettem az ágyába és betakartam. Reggel hamarabb keltem, hogy csináljak reggelit. Kinyitottam a hűtőt és megnéztem, hogy mi van itthon. Rég voltam bevásárolni, így nem volt túl nagy a választék. Kivettem a tojástartót, paprikát, paradicsomot és sajtot. Csináltam egy kis rántottát, a zöldségeket pedig összevágtam. A tálcára pakoltam a rántottát, a salátát, és a frissen készített kávét. Felvittem a lépcsőn és Lara szobája előtt megálltam. Kopogtam, majd benyitottam és az íróasztalára rakva a tálcát, az ágy mellé mentem.

-       Jó reggelt. -mosolyogtam.

-       Jó reggelt!-köszönt kedvtelenül.

-       Jaj, ne legyél már ilyen...- A tálcáért mentem, és Lara mellé, az ágy szélére raktam.

-       Mérgezett?-kérdezte derűsebben.

-       Ennyire nem bízol bennem?

-       Azt se tudom mi vagy -mosolygott félénken.

-       Őrangyal...a te őrangyalod. -hangsúlyoztam ki az utolsó előtti szót.

Hitetlenül nézett rám.

-       Hát mit ne mondjak, elég szarul végzed a dolgod.

-       Én is nem rég tudtam meg...-néztem a szemébe. -De te sem könnyíted meg a dolgomat.

-       És nem is fogom-nézett kacéran a szemembe. Köszi, a reggelit madár.

-       Nem vagyok madár, bár még mindig jobb, mint a tündérlegény és a hasonlók.

-       Mh a tündérlegény tetszik-evett egy falatot.

-       Na, már csak ez hiányzott. -mosolyogtam el magamat. -Jó étvágyat.

-       Köszi...majd meghálálom...ja nem is kell, mert te vagy az őrangyalom.-dugta ki a nyelvét- Halálra foglak szívatni ugye tudod?

Leültem vele szemben, az egyik fotelbe és ránéztem.

-       Tudom...csak reméltem, hogy nem teszed.

Jót nevetett, kikászálódott az ágyból és szűzies csókot adott

-       Ezt szabad?

Viszonoztam csókját.

-       Elvileg nem, gyakorlatilag...létfontosságú. -vetettem rá egy kisfiús mosolyt.

-       Rossz angyal vagy -cinkos mosolyát vette elő. -Miért érzem azt, hogy ezt még megbánjuk?

-       Fogalmam sincs, miért érzel ilyen hülyeséget. -álltam fel és fogtam át a derekát. -Nem lesz olyan, hogy megbánjuk.

-       Na, jó azért ennyire még nincs béke. -hátrált el.

-       Meddig fogsz még rám haragudni? -néztem rá csillogó szemekkel.

-       Sokáig. Nem engedted, hogy megöljem apámat - forrt fel benne újra a méreg.

-       És nem is fogom. -tetettem keresztbe a kezemet a hasamon, az ajtófélfának dőlve.

-       Nem fogom, az engedélyed kérni rá legközelebb megígérem.

-       Az a baj Lara, hogy mindig tudom, hogy éppen mit csinálsz, és nem fogom hagyni, hogy többet bárkit is megölj.

-       Papapapapapa.-forgatta meg a szemét -kihívás elfogadva.

-       Oké..-ráztam meg a fejem és kimentem a szobájából. -Sok sikert, bár mindketten tudjuk, hogy senkit sem fogsz megölni. -lementem a nappaliba.

-       Dehogy nem veled kezdem-morogta