2. évad 3. rész

Lara szemzöge:

Oké mai nap még magamon is meglepődtem, hogy ilyen lazára vettem a dolgot. Feldobott a gondolat, hogy újabb kihívások várnak rám gyilkolás terén,de féltem ,mert nem tudtam mivel állok szemben . Felöltöztem és lementem Jason után .

-          És mi a mai teendőm? Esetleg jó útra akarsz téríteni?

-          Akarnálak, de nem tennéd, amit mondok.

-          Tegyél próbára-mosolyogtam rá szelíden.

Felállt a kanapéról, és elém lépett. -Menj suliba. -kacsintott rám.

-          Bocs, de ha nem emlékeznél én eltűnt személy vagyok.

-          Igaz, hiszen egy helyes pasi elrabolt, majd hazudott a zsaruknak.

-          És a pasi hol van?-néztem el mellette kérdőn.

-          Ha nem látod keresd meg magad.

Játékos kedvemben voltam így felálltam és elsétáltam mellette

-          Helyes pasi lábhoz.-füttyentettem, mire a kutyus felkapta a fejét és odajött hozzám. Elnevettem magam, megsimogattam buksiját. Megfordultam,hátulról átöleltem Jason nyakát

-          Ja, hogy magadra gondoltál angyalkám?-puha csókot leheltem nyakára.

Elnevette magát. Megfordult és átölelt.

-          Ki másra..?

-          Helyes pasira -nevettem -Na mi a mai tananyag? Vagy még az égiek nem küldték el a tantervet?

-          Á még a tankönyveket se küldték. -legyintett. -Lusták ám azok ott fent.

-          Hál az égnek...akkor mi lenne, ha elvinnénk sétálni Dixit és együtt választanánk ki a kövi áldozatom ?

-          A kutya sétáltatásba benne vagyok, de az áldozatot kihagyjuk. - nézett a kutyájára. -Dix, lábhoz. -szólt, mire a kutya felállt és Jasont megkerülve leült mellette.

-          Jó akkor, majd csendbe szemelem ki...és ezt szó szerint vedd - kaptam elő késem .

A késem hirtelen eltűnt. -Vagy nem. - mosolygott rám gúnyosan.

-          Nem fair -hozzá hajoltam és lassú, szenvedélyes csókba kezdtünk. Kezem gyors végigfutattam zsebein, de a fegyverem sehol se leltem. Az érzelmek egyre erősebben törtek rám kikapcsolva agyamat -Nincs is nálad.- suttogtam csókunkba.

-          Viszonozta,s kezei a derekamról kicsit lejjebb vándoroltak. - De..nálam van.

-          Hazudsz- a szenvedélyes csók most már inkább játékos volt. - Akkor mutasd meg

-          A-a.

-          Miért nem?-néztem érzelmektől fűtött szemébe félrebiccentett fejjel.

-          Mert tudom, hogy mire megy ki a játékod. -engedett el és sétált kifelé a kutyával.

-          Jó mert én nem-mentem utána.

Az utcán sétálva kedvet kaptam arra, hogy kicsit szívassam. Megvártam még forgalmasabb útszakaszhoz érünk és én,,kiestem " az úttestre. Kevesebb, mint egy pillanat alatt mellettem termett, majd egy pillanattal később mindketten a járdán voltunk. A kezében tartott.

-          Ezt meg tudnám szokni-mosolyogtam édesen rá és egy röpke csókot adtam neki.- Ha jobban megnézlek, van benned valami angyali. – hunyorogtam.

Rám mosolygott.

-          Jól vagy?

-          Nem-ráztam meg a fejem-Még sincs benned semmi angyali.

Megjelentek a szárnyai, amit körém font. Feje felett mintha egy halvány glória jelent volna meg.

-          Biztos? -vigyorgott rám.

-          Biztos -bólogattam-te ezt látják a kívülállók?-húztam végig puha tollain ujjam.

-          Nem, dehogy. -nyomott egy puszit a homlokomra.

Jason szemszöge:

Leraktam, de még mindig magamhoz közel tartva.

-          Biztos jól vagy?

-          Győződj meg róla magad -mosolygott rám kihívóan.

Kihúzott szárnyamból egy tollat és elnevette magát

-          Ez tényleg igazi...beszarás ,olyan vagy ,mint egy albatrosz .

-          Ja..és képzeld ezt érztem is és nem kellemes.

-          Azon gondolkodom-forgatta ujjai között a tollat -hogy egy ördögnek minek őrangyal?-sétált tovább.

-          Hogy ne legyen ördög. -fogtam meg a kezét és mentem vele.

-          Meglehet.

Visszahúztam a szárnyakat és csak akkor tudatosult bennem, hogy ezt a pólómat is tönkretettem. Lement a nap és a sötétben sétáltunk hazafelé. Beértünk a házba és mihelyst beléptünk az ajtón, mint egy vadmacska vetette rám magam. Levette rólam a még megmaradt felsőm és ujjait sebhelyemen pihentette. Eltűnt előlem Lara, és a ház falai. A 17 éves önmagamat láttam magam előtt. Tudtam mi következik. Az, amire soha nem leszek büszke. A fiatalok jöttek hozzám én pedig csak adtam nekik a bogyókat, zacsikat, sok pénzért. És a perc, ami mindent megváltoztatott. Megjelent a rendőrség és bilincsbe vezettek el. A rendőrautó szirénái már messzinek tűntek és kezdtem visszatérni, de csak magam elé bámulva néztem ki a fejemből. 

-          Váo. -mondta elképedve Lara és lehunyta pár másodpercre a szemét. - Beszarás te voltál börtönbe -lelkesedett -Ez megi volt? Még egyszer! -ugrándozott, mint kisgyerek a cukorka boltba és a heg fele nyúlt ismét.

Eltoltam.

-          Lara nem. Elég volt mára. Inkább menj aludni.

Zavart tekintete elárulta, hogy nem érti hirtelen haragom, de zokszó nélkül ment el. Eldőltem a kanapén és elgondolkoztam.