Nem lehet igaz.
Belépve a lakásba megcsapott az állott alkohol és húgyszag. Persze
megszokhattam volna, mert amióta eszemet tudom édesapám minden nap részegre
itta magát. Belépve a nagyszobába koszos ruhák hevertek össze vissza a földön.
A kopott ,barna színű kanapén apám feküdt összehugyozott nadrággal. A bőrszíját
most is markába tartotta a biztonság kedvéért. Már nem is tartom számon, hogy
hányszor csattant az a szar a hátamon,de már nem is érdekel hisz két év és
szabad vagyok ,végre betöltöm a 18. életévem .Szemei felpattantak és vérben
forogtak.Arca eltorzult mosolyra húzódott.
-Szia kincsem látom
hazaértél-mondta rekedtes hangján és
fátyolos tekintetéből sejtettem ,hogy nem telik bele egy óra és újra megver.
Emlékeimet megzavarva kattant a bejárati ajtó zára. Végre
haza ért az a szemét disznó ,név szerint Adrew Halestom manchesteri állampolgár,
aki részegen halálra verte feleségét. Szép kis féreg mondhatom. Hallottam,
ahogy léptei egyre közelednek hozzám és én lélegzetvisszafojtva még egyszer
végigmentem a teendőimet. Belépett a konyhába,felkapcsolta a villanyt és fütyörészve
a pulthoz támolygott,majd megtisztelte a padlóját egy adag hányadékkal. Ekkor
jöttem én képbe:
-Jó estét kívánok Mr.Halestorm –egy macska kecsességével
lépdeltem oda hozzá. Zavart tekintetéből tudtam, hogy nem tudja eldönteni,
képzelődik –e vagy sem. A hátsó zsebembe rejtett konyhakést előhúztam, de
szigorúan a hátam mögött tartottam.
-Ki maga? –kérdezte
-Én vagyok a te fekete angyalod édes –hajoltam közel arcához
és ujjaim végighúztam állán-Mond meg szépen nekem emlékszel még mit tettél
Nataliaval?
-Megöltem-válaszolta úgy ,mint egy hipnotizált .
-És ezért mit kaptál büntetésül?
-3 év fegyházat
-Úgy van-helyeseltem-És tudod, mit kapsz tőlem? –néztem végig
kék szemébe
-Nem-rázta meg a fejét.
-Hát akkor most megmutatom jó?-úgy beszéltem hozzá ,mint óvó
néni a kisgyerekekhez.
-Igen-rázta a fejét fel-le míg nem meg nem érezte a penge
rideg élét ahogyan átszakította artériáját. Szemében megjelent a félelem
szikrája ,de mire felfoghatta volna ,hogy mi fog vele történni szemei végleg
fennakadtak.Amilyen nesztelenül érkeztem ugyan olyan nesztelenül távoztam a
nyitott ablakon. Lehúzva véres kesztyűmet a zsebembe tettem és indultam haza a
saját démonomhoz.
Jason szemszöge:
Irodámból kilépve indultam a tett
helyszínére, még mindig nem tudtam, hogy mégis mire számíthatok. A
gondolataim csak úgy kavarogtak a fejemben. Beültem a kocsiba és a
helyszínre hajtottam. Kiszállva az autóból az orromat megcsapta a hulla-
és a vérszag. Kissé hányingerem lett tőle, de még bírtam. Lassan sétáltam a bejárati ajtó
felé, és kételkedve abban, hogy ott bármi jó fogadna. Az ajtóban
rendőrök tolongtak és elég nehezen akartam beengedni, mivel az
igazolványom elkérése mellett még a főnökömmel is beszéltek. Beléptem az
ajtón, és egyre erősebben éreztem az alkohol és a vér szagát.Egyenesen a konyha felé vettem az
irányt, ahová elég nehéz volt bejutni, mert rendőrségi szalaggal körbe
volt véve. A holttest a földön elterülve feküdt a nyakán egy hosszú mély
vágással. Artériás elvérzés állapítottam meg, a gyilkos biztosra akart
menni a dolgában. Csináltam pár fotót, hogy az irodában még átnézhessem, vagy hátha meglátok rajta valamit, amit így nem.
Írta: Katherine és Ano
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése