8.rész Megmelékzés

Lara szemszöge:

A suliba beérve a szokásosnál is nagyobb nyüzsgés fogadott. Nagy fekete plakátok jelezték a megemlékezés időpontját aminek a suli színházterme lesz a helyszíne ,mert mind a két áldozat egy-egy diáknak volt az édesapja. Közelebb léptem és megnéztem a két fekete, fehér képet és elfogott az undor. Oly vakok az emberek, megint csak a felszínt látják. Ha tudnák, hogy igazából az egyik megölte a feleségét a másik pedig úgy szintén veri gyerekét akkor egyszerre más volna a véleményük,de a tudatlanság néha véd. Óra közepén megcsörrent a telóm, kikérezkedtem WC-re és felvettem. A Pub vezetője Thomas hívott,hogy a Pub zára lesz a megemlékezés idejére ,mert mindkét áldozat a kocsma törzsvendégei voltak. Micsoda nagy veszteség kevesebb borravalót kapok ,jegyeztem meg csak úgy magamnak és visszamentem órára.Nem láttam értelmét annak ,hogy fél órára hazamenjek ,ezért leültem az iskola folyosóján lévő székre és rajzolgatni kezdtem a füzetbe,hogy ne legyen annyira üres.

Jason szemszöge:

Már korán reggel az iskola színháztermében voltam, hogy segítsek a készülődésben. Egyre jobban megtelt a színházterem a hozzátartozókkal, barátokkal. Körbenéztem és mivel Larát semerre sem láttam nagyot sóhajtva leültem egy székre és figyeltem a tömeget. A zene, ami szólt nyugtalanító volt, csak a halálra emlékeztetett. Felálltam és részvétemet nyilvánítottam egy beszédben. A beszéd után kimentem a folyosóra, és leültem egy padra benézve az egyik osztályterembe. Nagy meglepetésemre megpillantottam Larát, aki a padon ült és rajzolgatott. Gyönyörködve néztem végig a kecses kézmozdulatain, ahogy a papírra húzta a vonalakat. A tanításnak már vége volt, így nem értettem, hogy miért ül bent egy üres teremben. Odaléptem mellé és megkocogtattam a vállát.

 - Szia. –mosolyodtam el. –Nem tudtam, hogy itt leszel. Rémült tekintettel nézett rám ,majd miután rendezte vonásait rám mosolygott:

- Szia én se de a megemlékezés idejére zárva van a Pub és nem volt kedvem hazamenni

-Van kedved meginni velem egy kávét? Van neked egy ajánlatom.

-Bocsi,de csak pincér vagyok, szobára nem megyek. Meg amúgy is ahogy elnézem vége a megemlékezésnek és oda kell érnem időbe a Pubba.- Elnevettem magam.

 - Tudod, nem is szobára hívtalak, csak egy kávéra. - mosolyogtam - Pont a Pubról lenne szó, vagyis olyasmiről. -Szemében megjelent a kíváncsiság kicsiny fénye ,de helyét átvette a ridegség.

- Itt is mondhatod, nem kell ahhoz kávé

-Oké...-vontam meg a vállamat. -Csak egy munkalehetőségről van szó. A főnököm asszisztenst keres maga mellé, és csak az iratokat kéne rendezned. Szerintem sokkal jobb lenne neked, mint egy kocsmában dolgozni. Meg persze szerintem többet is fizet.

-Firkász létedre nem vagy valami jó megfigyelő. A Pubba nem önszántamból szolgálom ki a vendégeket és nincs szándékomba egy cégvezető qrvájának lenni asszisztensi néven

-Senki nem gondolt itt a szexre Lara, nem kell mindent ennyire pozitívan nézni.

-A lényegen nem változtat .Sajnos a Pub mellett nincs időm még egy munkát vállalni ,de azért köszi ,hogy gondoltál rám. Majd meghálálom egy ingyen vodkával

-Úgy gondoltam, hogy a Pub helyett,mert  neked sokkal jobb munka jár annál, hogy részeg vendégeket kelljen kiszolgálnod, aki még egyben perverz disznók is.

-Nekem jó ott aaand itt a pont .Mennem kell bocsi ,az képzeletbeli ingyenes vodkakupont pedig pénteken ,szombaton és vasárnap tudod beváltani. –mondta csibészes mosollyal az arcán amin én is jót mosolyogtam

-Jól van ahogy te akarod-hagytam rá a dolgot.