6.rész Apa

Jason szemszöge:

Reggel korábban keltem, hogy az adatbázisból megtudjam, hol lakik Lara Casares. Leírtam egy cetlire a pontos címet, majd mivel ma nem volt, valami vérfagyasztóan hideg felkaptam fekete bőrdzsekimet és kimentem a garázsba. Beültem tengerkék BMW-mbe és belesüppedtem a fekete bőrülésbe. Beindítottam a motort és kihajtottam a főútra egyenesen a papíron álló címre. Kiszálltam az autóból és a kerítésnek dőlve vártam hátha meglátom Larát, vagy az apját. Mellé léptem és leszólítottam:

 -Lara.....-súgtam -Remélem nem okoztam még nagyobb gondot azzal az esti vitával-nem várt kérdésemre összerezzent és kezét ökölbe szorítva fordult felém.

-Nem

-Hé....minden rendben..? -néztem az ökleit

- szívrohamot hoztad rám !- nézett vádlón

-Aki szívrohamot kap az nem így szokott kinézni...-kacsintottam. -De ugorjuk a témát. Lara, hiába tagadod, nekem világos, hogy apád mit művel veled. És vagy te jelented fel testi sértéssel vagy én,de valamelyikünk még ma megteszi.

-Jaj, nem hisztizhetnél később? Szétmegy a fejem meg elkések a templomból!-mondta némi iróniával

-Ne tereld a témát... De ha elkésel, akkor gyere, elviszlek. -mutattam a kék autóra.Hirtelen fel se fogtam ami történt ,de megragadta a kabátom nyakát és a falhoz szorított.

 -Te normális vagy? Mit kötsz bele mások életébe? Ez az enyém és én döntöm el ,hogy mit csinálok vagy épp mit nem ...az meg a másik ,hogy te vasárnap ne akarj, feljelenti senkit vagy megvádollak rágalmazásért!

-Te most fenyegetsz....engem? És mégis mi ütött beléd? Még az apádat védet, ezek után?

-Mik után? Azt hiszed, csak ezért mert riportot csináltál velem tudsz rólam mindent? - elengedett-mert, akkor közölném veled ,hogy szart se tudsz. Tudod az nem nagy szám, ha tisztába vagy a nevemmel ,a lakcímemmel és tudod, hogy van egy apám akit rosszul ítélsz meg. Tegnap érdekes módon jól elcseverésztetek.

-Oké én sem tudom, miért teszem ezt az egészet, mert tény hogy nem ismerlek, de féltelek, oké? Tessék kimondtam, féltelek. -már lassan kiabáltam az utolsó szót.

-Akkor menj haza és írd le ezt a naplódba, a könyvedbe vagy egy cikkedbe, de nekem nincs időm a kicsinyes dolgaidra!-kiabálta és hangja egy oktávval feljebb csúszott. Épp visszavágni készültem neki, mikor megjelent az apja a tegnapi ruhájában, ugyan olyan bűzösen, vagy talán még rosszabb állapotban, egy szíjjal a kezében.

-Akkor ezt mivel magyarázod? -súgtam Larának.

-Zaklat? -szólalt meg Lara apja és felemelte az övet, mint aki ütni készül vele.
-Nem,csak beugrott beszélgetni veled és nem tudta felfogni,hogy alszol-válaszolta minden határozottság nélkül. 

-Nem értelek....csak segíteni akartam. - elhátráltam a lánytól, mert úgy éreztem így a legjobb neki. - -Még nem végeztünk. - mondtam az apjának, majd beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Megfordultam a kocsival és elkezdtem visszafelé hajtani és éppen hogy lefékeztem Lara apja előtt, aki addigra hátraugrott, de a jégen megcsúszott a jármű hátsó kereke, így egy kicsit lefejelte a motorházfedelét. Kiszálltam és odarohantam tettetve idegességemet és sajnálatomat. Az apjával mit sem törődve felkaptam Larát beültettem az anyósülésre és bezártam rá a kocsiajtót és az apjához léptem.

-Maga veri Larát?  - szegeztem neki nyersen a kérdést

-Ha egyszer kijutok, innen én elmetszem a nyakadat erre mérget vehetsz,vagy inkább ne ,mert akkor hiába metszem el a nyakad-kiabálta bentről. Leesett a dolog...a gyilkosság volt a kirakós utolsó darabja, ami hiányzott. Megfordult körülöttem a világ és csak Larát néztem, ledöbbenve, félve. Megremegett a lábam és éreztem ahogy a lábam a hideg jeges földre hullik és Larát figyelem, miközben arról győzködöm magam, hogy ez az egész nem lehetséges, és rosszra gondolok. Meg akartam kérdezni tőle, de tudtam, hogy ahogy az apjával kapcsolatban, így ezzel sem mondana semmit.

Lara szemszög:

-Ezt elbasztad kislány!-mondtam magamnak némiképp halkabban és még mindig az ajtót próbáltam kinyitni-Na jó ,de ha a rendőrök nem akadtak a nyomodra, akkor nem fognak hinni egy senkiházinak, aki mellesleg csak újságíró .Na meg bizonyítéka sincs szóval, ha rákérdez, te nevetsz egy nagyot –suttogtam magamnak. Megtaláltam a gombot, ami feloldotta a zárat és Jason-höz mentem

-Leesett a vércukrod? Megütötted magad? Mi a baj?- színleltem a döbbenetet .

-Te....és én még téged védtelek....nagy hiba volt.... –mondta és szemében ott táncolt a gyász mikor az ember elveszíti valakijét. Csak ő épp valamit vesztett el még pedig a hitét .

-Nem szívtam még életemben Lara, és tegnap pedig csak vizet ittam-felállt és az autójához ment ,beindította és elindult.Valószínűleg elgondolkodhatott ,mert a kereszteződés végén lévő lámpa pirosat mutatott ,de ő csak ,ment tovább. Pechjére egy kamion útját keresztezte, ami megállás nélkül belerontott. Nem tudom mi történt vele, valahogy nem is érdekel. Szívem mélyén reméltem ,hogy meghalt ,mert nem akartam se magyarázkodni se börtönbe kerülni.

A Napot már elnyelte jó barátom  a sötétség és én fekete ruhába öltözve közelítettem meg a célpontom tartózkodási helyét. Egyszerű ügy a férfi kijön részegen a kocsmából. A sikátorban vártak rá és rablásnak indult gyilkosság lesz, amit hamar lezárnak ismeretlen tettes néven. Hallottam, hülye röhögését és mikor megláttam a lámpák fénye által vetített árnyékát izmaim megfeszültek. Nagyot nyeltem és hangom szelídre ,de még is csábítóra vettem.

-Elnézést-néztem rá nagy szemekkel és lejjebb húztam kabátom cipzárját,hogy felfedjem mély kivágású dekoltázsom.Szemében mohó fény csillant még jobban felszítva bennem a mérget.

-Miben segíthetek egy ilyen szép hölgynek ,mint magácska?

-Most költöztem ide és félek még átmenni a sikátoron a férjem meg nincs itthon ,tudna nekem segíteni? –a fickó reményét látva egy gyors menetnek megköszörülte a torkát és felém nyújtotta karját. Belekaroltam és hagytam ,had nyeljen el minket a sötét. Csak egy pillanat lett volna az egész még is magával ragadott a hév. Késem mélyen torkába vájtam ,majd szétszabdalt kabátja és pólója felfedte bőrét. Megbabonázva néztem amint a még szűz bőrben a kés ,mint piros toll a lapon írni kezd. Csak itt a tinta vér volt. Igazi emberi , a betűk végül szavakká alakultak és ez nagy hiba volt. A szó ott virított a mellkasán,vörösen ,,Apa” . Mikor rájöttem hibámra gyors ,heves mozdulatokkal tettem felismerhetetlenné azt.Elvettem  pénztárcáját és ,mint aki jól végezte dolgát a mellékutcákon hazamentem .Hazafele úton végig azon gondolkodtam,hogy vajon Jason él-e még ,hisz már több ,mint 23 napja történt az eset. Sokszor álltam a kórház bejárata előtt ,de magába az épületbe sose mentem be.