7.fejezet Ébredés

Jason szemszöge:

Felébredtem a kómából. Alig emlékeztem arra a napra, mikor Larához mentem, ennyi, hogy várom a kapunál, ezek után már csak torz képek, emlékek sorakoztak. A nyakamon merevítő van és a lábamat sikeresen eltörtem,meg persze a fejemen több sérülés volt. Kiengedtek a kórházból és sétáltam hazafelé, mikor szembe találtam magam Larával, egy hideg, tavaszi éjszakán. Végigmértem, még mindig olyan gyönyörű volt, mint eddig, de ledöbbentett a tudat, hogy ilyen későn egyedül van kint az éjszakában. Próbáltam visszaemlékezi, hogy mikor utoljára láttam akkor milyen volt....hogy mennyit változott, de nem ment. Olyan volt, mint amikor egy filmet a közepén eltépnek, és nem tudod mi a folytatása. Néha idegtépő lehet.

-Szia....-köszöntöttem halkan.

-Szia –köszönt leplezetlen megdöbbenéssel arcán        

-Bárból jössz hazafelé?

-Kocsma,és igen-válaszolta

-Haza kísérjelek ? Vagy apád itt van?

-Nincs itt - láthatólag megnyugodott, de elgondolkodott a válaszon-ha van hozzá kedved,bár látom nem vagy jó formában. Mi történt?

-Csúnya baleset...nem lényeg..már semmi bajom. -a nyakmerevítő már nem volt rajtam csak egy járógipsz a lábamon. Kényszeredetten elmosolyodott

-Akkor ezért nem láttalak mostanság-indult meg hazafele

-Ennek ennyire örülsz...?-furcsálltam a dolgot.

-Nem csak azt hittem ,hogy áthelyeztek és ,hogy örökké adósom maradsz ,mert az első vodkád nem fizetted ki .-elnevettem magam.

-Mennyi volt az a vodka?

-Én már nem tudom ahhoz be kéne ülnöd még egy körre, hogy megmondjam… és a borravalóról meg a kamatról nem is beszélve

-Én bármikor szívesen beülök veled egy körre, nem szokásom tartozni. -nyájasan mosolyogtam.

-Mondtam már,hogy én nem iszok-mosolygott még egyszer rám és közben nagy sajnálatomra odaértünk a kapuba- Szia!Jó éjt és vigyázz magadra

-Szia !Jó éjszakát-mosolyogtam rá és közben pár emlékkép kitisztult előttem ,de túl kevés volt ahhoz ,hogy bármit is kezdeni tudjak vele. Egy pár percig még ott álltam, és figyeltem, ahogy a sötétség elnyelte az alakját, majd egyszer csak egy fénycsóva tűnt fel, és a lány eltűnt. Hazafelé sétáltam, a hideg, nyirkos időben, mikor csörgött a mobilom. Elővettem, és a főnököm hívott. Felvettem, s mikor megtudtam, hogy egy újabb cikket kaptam felvillanyozódtam, és a megadott címre mentem, hogy megnézzem az elkövetett gyilkosságot. A tett helyszíne nem volt messze a Pubtól, így könnyen odataláltam. Egy sötét, elhagyatott sikátorba. Nem volt túl barátságos, de így hogy egy hulla is, ott van így még annyira sem, sőt még a rendőrök sokasága sem kedvezett a dolognak. A vér és az alkohol szaga kicsit lebénítottak, de odamentem, hogy szemügyre vehessem, a férfit. Végigpillantottam az idősebb férfin, haja már őszülőben volt, az arca ráncos, és meglehetősen már sörhasa is volt az öregnek. Egy hosszú mély vágás helyezkedett el a torkán. Artériás vérzés. Mint az előző gyilkosság. Valahogy az agyam összekapcsolta a kettőt, mintha egy elkövetőjük lett volna. Az elvágott nyakáról csak erre tudtam következtetni, de volt még ott valami, amire nem számítottam. A mellkasa össze volt szabdalva, és vérben úszott az egész. Ennél a gyilkos már nem is a halálra mehetett, csupán önmaga szórakoztatására, vagy dühe levezetésére. Élvezhette a gyilkolást. Az arcomra undor jele ült ki. Csináltam pár fotót a nyakról, majd a mellkasról, amit nem tudtam hova tenni. Elmentem a tett helyszínéről az irodámba. Bekapcsoltam a laptopot, hogy rárakjam a képeket, amit az imént készítettem. Ugyan az, mint az előző gyilkosságnál, a torkát elvágták az áldozatnak. Viszont a második gyilkosságnál a mellkasi vágásokat nem tudtam hova tenni. Ledőltem íróasztalomra és végiggondoltam az egészet.
A következő kép már az volt, hogy fekszek az ágyon félmeztelenül, és szemben velem Lara, aki egy tőrt fog a nyakamhoz. Rémült voltam, az ereimben megállt a vér. A lány ördögien nézett, éhesen a vérre és a gyilkolásra. Végighúzta a kés pengéjét a nyakamon és vér fakadt ki belőle. Ott véreztem el az ágyban, Larával, aki csak mohón nézte halálomat.
Zihálva, és leizzadtan ébredtem fel a rémálmomból. Felkaptam a laptopot, és a telefonomat és hazaindultam. Egész úton, az álmon járt az eszem és a gyilkosságokon. Egyben biztos voltam, az elkövető ugyan az a személy. Hazaértem és a laptopot felnyitottam és megnyitottam az adatbázist, majd rákerestem hasonló gyilkosságokra, de semmi ilyet nem találtam, csak egy két ilyen esetet állatokkal. Meglehet, hogy a gyilkos az emberek előtt, ezt a módszert megpróbálta állatokon is, na de lehet, hogy nem kéne mindent összekötnöm. Felhagytam ennek a keresésével és inkább rákerestem az áldozatok nevére. Mindkét ember már ült fegyházban, emberölés vádjával. Felálltam és az erkélyhez mentem elgondolkozva. Ezek szerint a gyilkosunk, csak….gyilkosokat öl. Úgy döntöttem, mára elég lesz, így elmentem lezuhanyozni, fogat mosni és lefeküdtem.                                                                                                             

 Lara szemszöge:

~Másnap reggel~

Reggel korán keltem, letusoltam és leugrottam az újságoshoz ,hogy megvegyem a Manchester News-t apámnak. A címlap sztori ,mint sejtettem a tegnapi gyilkosság volt. Nagy vörös betűkkel virított a szöveg. ,,Az éjszaka folyamán brutális gyilkosságnak lett áldozata egy kocsmából hazafele tartó férfi. Az ártatlan áldozatot kirabolták,de az esetet még vizsgálják a rendőrök” . Öntudatomon kívül elmosolyodtam és újra átéltem ,hogyan kerekítettem a betűket a finom vászonba.Elhatároztam,hogy suli után beugrok Jason-höz és kicsit faggatom a cikkről ,mint ha érdekelne ,hogy mi történt,pedig aztán ha valaki tudja ,hogy halt meg a férfi az én vagyok. Apám valamit morgott mikor megkapta az újságot ,megvakarta pöcsét és eltűnt cigivel a szájába a fürdőszobába. A suliba érve elővettem az üres füzetet és a tollat, majd fejemet a padra lehajtva jött a kényelmetlen ,de pihentető alvás. Kiropogtattam csontjaimat és nagyot nyújtózkodva álltam fel az utolsó óra után a padból. A folyosón végigsétálva észrevettem,hogy a képem már átkerült ide és a rajztanárom mindenkinek büszkén mutogatta. Délután egy óra volt ,reményeim szerint apám már félájultra itta magát így nem fog neki feltűnni ha nem érek időben  haza. A Manchester News épülete a város legforgalmasabb útján helyezkedett el. Modern,de még is eleganciát sugalló épületbe félénken léptem be ,mert hirtelen mindenki olyan elegánsnak tűnt körülöttem.Odamentem Miss.Tökélyhez a recepcióshoz. Tekintetét rám emelte,végigmért és mosolya lehervadt az arcáról,majd félvállról odaszólt nekem,miközben a gépén pötyögött:

-Mit akarsz?

- Jasont keresem-mondtam határozatlanul mire egy undok pillantást kaptam.

-Vezeték neve?

-Nem tudom –vallottam be elpirulva.

-Milyen cikkeket ír?

-Gyilkosságokról-mondtam határozottan

-Ja ,hogy az a Jason.Ő még szabin van, ha nem tudnád –mondta flegmán és köszönés nélkül mentem ki az épületből és hazamentem

Jason szemszöge

Egyenesen Lara házához mentem. Mikor odaértem a lány befelé haladt a kertben. Fizettem a sofőrnek és kiugrottam a taxiból.

-Lara! -kiabáltam utána.- megfordult és visszajött ,hozzá

-Szia !-köszönt arcán bájos mosollyal- Olvastam a cikkedet és nagyon tetszett.Honnan tudod mindazt amit leírtál?

-Szia - mosolyodtam el. -A tett színhelyéről és  egy kis éjszakai kutatómunka után. Tudod ez a dolgom. -kacsintottam rá.

-Á értem,hogy téged oda is beengednek.

-Egy kis pénzzel és a főnök segítségével bármit el lehet érni

-Jó tudni.Na ,de nekem mennem kell-mutatott a háta mögé

-Csak még egy kérdés.Jössz a holnapi megemlékezésre?

-Arról nem is hallottam, de sajna nem jó, mert be kell ugranom a Pubba helyettesíteni

Nagy kár, akkor majd később beszélünk. - intettem neki mosolyogva és beültem a taxiba, hogy egyenesen a rendezvény helyszínére vigyen, hiszen most ott kell segítenem a szervezésben.