5.rész Vissza a valóságba

Lara szemszöge:

 Friss levegő járta át a tüdőmet egyedül csak az a kicsit érezhető klórszag bántott. Várjunk klór? Na jó ha apám nem kapta össze magát,és nem dózerolta  le a házat addig még be voltam lőve és nem építette újjá akkor tuti ,hogy nem otthon vagyok. A szemet bántotta a vakítóan fehér fal és az éles napfény. Egy enyhe fuvallat férfi parfüm illatát hozta felém . Na, jó a képzeletbeli listára fel kell vennem azt is ,hogy apa kifestett és lefürdött persze időközbe rájöttem,hogy a kórházba dekkolok ,de jó volt eljátszani evvel a gondolattal mielőtt teljesen kitisztult volna  a fejem. Balra fordultam és megláttam Jasont . Hirtelen felültem, aminek köszönhetően émelygés fogott el .

-Te mit keresel itt? Tuti ,hogy be vagyok még lőve és most jön a rémálom része a dolognak.

-Én találtam rád az utcán, aztán érdekelt, hogy hogy vagy-válaszolta és szemében megpillantottam azt a dolgot amit sohase akartam újra látni. Rá kellett döbbennem ,hogy ez az ember aggódott értem.Pedig biztos lenne jobb dolga ,mint itt ülni és lesni egy beszívott csajt, aki mellesleg tiszta seb. Fú apa ne akard ,hogy betöltsem a 18-at ,mert nagyon megbánod.

-Kösz ,de kár volt-szálltam ki az ágyból és levettem magamról a zöld,kórházi hacukát ,megkerestem a pólóm ami nem is volt annyira véres és felvettem ,majd ezt követte a gatya is. Ő ahogy sejtettem végignézte az öltözködésem és én még csak nem is zavartattam magam

-Mit csinálsz...?-nézett újra végig rajtam.

-Ha bejönne a nővérke mond meg neki ,hogy meghaltam és a hullám kisétált. Előre is köszi-sétáltam az ablakhoz és örömmel  nyugtáztam,hogy a földszinten vagyunk.Kinyitottam a fehér keretes ablakot és a szél besodort pár kósza hópelyhet a terembe.

-Ugye nem akarsz kiugrani, és csak úgy elsétálni? –felállt és közelebb sétált.

-Miért is ne? –vontam meg a vállam-Nem én akartam ide jönni és még a kaja is pocsék –azt még se tehettem hozzá ,hogy apám megöl ha nem érek be időbe a Pubba és nem kap piát

-Ki okozta ezt egyáltalán a hátaddal....? - nézte a véres pólót.

-Elestem , a hátamon keresztül menstruálok …nem tudom, higgy amit akarsz –válaszoltam kissé ingerülten ,mert gyenge témát érintett

-Jó, sajnálom semmi közöm hozzá.- válaszolta s az ajtó felé ment. -Csak vigyázz magadra. -súgta és kilépett az ajtón.  „Vigyázz magadra” idéztem fel magamban ezt a két szót és röhöghet nékem támadt. A nap 90%-ban össze vagyok zárva egy alkoholista, agresszív állattal ,hogy tudnék vigyázzni magamra?

Pár perces késéssel ,de odaértem a Pubba ,de apám tekintete így se volt valami meggyőző így nagy levegőt vettem és elfogadtam a tényt ,hogy este is randim lesz MR.Szíjjal .

Jason szemszöge:

Még Lara előtt beértem a bárba és az apjával cseverésztem, akiről nem tudtam, hogy kicsoda. Közben pedig egy whiskyt iszogattam. A csengőt hallottam az ajtó felől és odanéztem. Lara lépett be és a szívemet melegség töltötte be, s próbáltam magam meghúzni, hogy ne vegye észre, hogy éppen ő rá vigyázok. Figyeltem, hogy milyen kecsesen, s lassú mozdulatokkal cikázik az asztalok között. Késő esti zárásig ott ültem, és csak figyeltem őt, míg hárman maradtunk a bárban. A fickó, akivel társalogtam, Lara s én magam. Mikor meglátta ,hogy csak én maradtam ,meg beszélgető társam félelem és döbbenet egyvelege ült ki az arcára és szinte látni véltem, ahogy megremeg, a lába miközben felénk jön. A velem szemben ülő férfi dühösen nézte a lányt. Nem értettem mi folyik itt, míg fel nem ismertem a hasonló arcvonásukat. Ő volt az apja.

-Persze miért ne lenne. Csak szólni akartam ,hogy záróra van és ideje távozni-kényszeredett mosoly ült ki arcára

-Akkor megvárom, míg bezársz, hisz nem hagyhatom, hogy ennyi idősen egyedül mászkálj ilyen késő éjjel. -egyre jobban kezdtem félteni a lányt, de nem tudtam tenni ellene. -És ha megengeded, hazakísérlek.

-Köszi de megoldom- húzta ki magát- Elvégre nagylány vagyok már- Elnevettem magam.

-Elhiszem, de akkor sem egyedül kéne menned.

- Épp a kísérőmmel beszélgetsz-vett nagy levegőt. Végignéztem az úgynevezett kísérőn, aki az alkoholtól és a cigarettaszagtól bűzlött. Borostás arcát, már vagy egy hónapja nem borotválta. Tovább néztem rajta, ruhája pár helyen lyukas volt és étlap is látszott rajta. Elhanyagolt. Megláttam a derekán egy bőrövet és Larára néztem.

 -Ezt te sem gondolhatod komolyan. - kisebb undor ült ki az arcomra.

-Mit?- kérdezte a férfi öblös hangján

-Azt, hogy magával menjen haza. Szerintem ezen a helyen maga a legrészegebb ember. Nem hiszem, hogy biztonságban lenne maga mellett....sőt. -néztem a bőr övre. A férfi felállt és két tenyerével az asztalra csapott jelezve, hogy vége a beszélgetésnek

- Most takarodjon ki innen .A Pub bezárt-és megszokásának köszönhetően az öve felé nyúlt .

-Teljesen meg hülytél?-kérdezte az idegességtől eltorzult arccal-Ide figyelj ,mert csak egyszer mondom el. Lehet ,hogy a képzeletbeli ranglétrán egyet feljebb lépnél ha lehoznál egy olyan cikket ,hogy a Rajzpályázat nyertesére belőve találtak rá.Oké mit bánom én nyugodtan írd meg ,de édesapám engem nem ver. Elismerem ,hogy  picit padlót fogott ,mert anya most hagyott el minket ennyi az egész.

-Nem szándékoztam cikket írni erről Lara, de a nyomok ott vannak apádon pedig látszódik a dolog, most is az övéhez nyúlt, mikor velem beszélt, de részvétem anyukád miatt.

-Már megint képzelődsz! Beszívtál vagy megártott neked a pia? ..Jobb ha elmész –mondta és megszüntette a köztünk lévő szemkontaktust .

-Nem én vagyok az aki beszívott, Lara. -fogtam a kabátom -De kíváncsi lennék, hogy te miért tetted.- és kisétáltam a Pubból. Hazafelé sétáltam, és emésztettem az eddig hallottakat, és próbáltam összerakni a kirakóst, pár hiányzó darab nélkül. Hazaérve bedőltem az ágyba és mély álomba zuhantam

Lara szemszöge:

-Nem beszívtam, hanem belőttem magam-morogtam miközben letöröltem az utolsó asztalt és elmostam a maradék poharakat. Elegem volt a mai napból meg ebből a firkászból is … Már csak azon imádkoztam,hogy mire hazatámogatom, ezt a valamit addigra a rendőrök ne álljanak a ház előtt ,mert csak akkor van igazán para .Annyiszor sikerült már megszöknöm onnan következmények nélkül …valószínűleg azért ,mert már a dokik és az ápolónők is jól ismertek. Nem hiszem, hogy sok gyereket vittek be már félholtra verve hozzájuk. Nagy nehezen felvonszoltam ősöm a negyedik emeletre, bár erős kényszert éreztem,hogy kihajítsam a lépcsőház ablaki közül az egyiken. Mikor sikeresen felértünk kinyitottam az ajtót, elráncigáltam a kanapéig. Féltem lehunyni a szemem az alvásról nem is beszélve,mert tisztába voltam ennek az incidensnek a következményeivel.