1.évad 9.rész A szabadság íze

Jason szemszöge

A nap utolsó sugarai is eltűntek a láthatárból. Az égre sötét felhők gyülekeztek, és szakadni kezdett az eső. A bár előtt vártam Larát, hogy beszélhessünk, de mikor záráshoz kijött a pincér nem a lányt, hanem az apját láttam meg. Felgyűlt bennem a méreg és odamentem.
- Maga veri a lányát?! –ordítottam le majdnem a fejét.
Az idősebb férfi arca összerándult a meglepődöttségtől és a félelemtől, s mint mindig most is az alkohol és a pipafüst szagától bűzlött. Látszott a férfin, ahogy lassan megnyugodott, és arca vörösebb lett a méregtől. Még egyszer feltettem neki a kérdést, bár hangosabban.
- Veri Larát?! –ordítottam a képébe.
A férfi szó nélkül az övéhez kapott és kihúzta nadrágjából. A nadrág csatja mélyen a bőrömbe mart, mire észrevettem az öklöm már lendült és a szemébe húztam a férfinak, aki megtántorodott és hátraesett.
- Még egyszer hozzá ne merjen érni, vagy velem gyűlik meg a baja! –ordítottam és még mielőtt elmentem hasba rúgtam.
- Értettem. –nyöszörögte és vért köhögött.
Otthagytam Lara apját, és egyenesen a házukhoz mentem, mert rájöttem, hogy az apa ezért megverheti Larát. Berontottam az emeletes ház ajtaján, és a postaládáról lenéztem, hogy hányadikon laknak, és hogy melyik ajtó az övéké. Felrohantam a negyedikre, párszor lépcsőfokot bukdácsolva, és a második ajtóhoz mentem, majd kopogtam.

- Lara, nyisd ki az ajtót! –vertem a fa ajtókeretet.

-Szia !Mit akarsz-nyitotta ki meglepetten az ajtót .

-Velem kell jönnöd most-fogtam meg karját ,de ő kivette a kezemből és kérdőn nézett rám.

-Miért?

- Számon kértem apádon a tettét .

- Teljessen elment az eszed?-akadt ki és becsapta orrom előtt az ajtót én pedig újra ütlegelni kezdtem azt.

-Kérlek nyisd ki !

- Menj el.

-Kérlek

-Miért tenném ? –kérdezte indulatosan

- Mert féltelek …igen kimondom ,hogy féltelek! Ez az igazság

- Ha féltenél, akkor avatkoztál volna az életembe.

-Jó akkor tudod, mit baszd meg –mondtam és elviharoztam.

Lara szemszöge

Bementem a szobámba és leültem az ágyra. A legkisebb zajra is összerezzentem ,mert azt hittem,hogy apa ért haza. Az ajtóm egyszer csak kinyílódott és ott állt teljes valójában.Orra a kétszeresére volt dagadva,arcán száradt alvadt vér éktelenkedett. Tekintetemmel a kezében lévő bőrövet kerestem ,de helyén most egy éktelen nagy konyhakést szorított elfehéredett ujjaival. Ösztönösen a menekülési útvonalat kerestem ,de elállta a kijáratot. A következő gondolatom az volt ,hogy lemászok az ereszen ,de kétlem ,hogy sikerülne és addig még meg nem ölöm tuti,hogy nem fogok meghalni.

-Nem megmondtam ,hogy ne jártasd a pofád? –ordított rám és közelebb lépett hozzám.-Nem meg mondtam?-tette fel ismét a megválaszolatlanul maradt kérdést ,a következő pillanatban pedig egy nagy pofon a földre terített. Rettegtem,a félelem teljesen elborította az agyamat és eszembe jutottak a gyilkosságaim. Hirtelen az ágyam alól elővillant a fegyver kinézetű öngyújtóm, amit még a dílertől kaptam még az elején .Előkaptam és apámra szegeztem. A féreg arca elfehéredett,kezéből a kés kiesett és dadogva kezdett neki mondandójába :

-Bo-bocsánat … nem gondoltam komolyan-felálltam a földről és kihasználva pillanatnyi előnyömet kiviharoztam az ajtón. Nem jutott más ember az eszembe,mint Jason. Lehet ,hogy haragszik most rám ,de mint mondta félt . Meg nem kell tudnia ,hogy ott éjszakázok,majd ügyesen bejutok, mikor alszik. A Hold magassan járt az égen és ezernyi csillag emelte fényét. A hatalmas kapuhoz értem amin könnyűszerrel átjutottam . Körbejártam a hatalmas házat ,de az ablakait zárva találtam.Pár perces barálás után sikeremet jelezte a zár halk kattanása. Belibbentem az ajtón és meglepetésemre egy hatalmas fekete kutya állt velem szembe. Egy pillanatig kérdőn nézett rám majd elfutott és farkát csóválva, labdával a szájába tért vissza. Elvettem tőle majd halkan átsurrantam a folyosón és lefeküdtem az ottani kanapéra és elaludtam.

-Hát te? –ébresztett fel Jason bársonyos hangja ahogyan előttem lévő asztalnak támaszkodva ,karját mellkasa előtt összefonva állt .

- Aranyos a kutyád mi a neve?

-Az most nem lényeg. Mit keresel itt?-ismételte meg a kérdést és elment kaját adni ,mint kiderült Dixinek.

-Igen köszönöm ,hogy nálad lakhatok ,tudtam ,hogy ilyen rendes vagy és felajánlod. Igen köszönöm éhes is vagyok …tudtam ,hogy szeretnél ételt készíteni nekem- arcán hatalmas mosollyal fordult felém.

- Skizofrén lettél egy éjszaka alatt ? –nevetett a saját viccén

-Igen-mosolyogtam rá,mire nagy léptekkel felém jött,felkapott és kivitt a házból ,majd a medencébe dobott. Hangos sikítással jeleztem nem tetszésem . Utánam ugrott és tőlem pár centiméterre érkezett bele a vízbe.

-Ezért kár volt felöltöznöd ,nevettem és lefröcsköltem .Elkapta a kezemet ,közelebb húzott magához és ajkai összetalálkoztak az enyémmel,de megijedtem ,kihátráltam a röpke csókból és kimásztam a partra. Boldog vagyok ezt nyíltan állíthatom,de valami hiányzik, csak tudnám mi. Minden egyes percben mikor egyedül maradok, eszembe jutnak a rémült tekintetek,az ahogyan tudatosult bennük ,hogy meghalnak. Csak azt sajnáltam,hogy az előzővel túl gyorsan végeztem ,de az a felemelő érzés mikor leírhattam bőrébe ,hogy mi is bánt mindenért kárpótolt. Alig várom már, hogy Jason hozzon nekem valami normális cuccokat. Remélem, külön szobát kapok, és hamar visszamegy dolgozni, mert akkor lehet,hogy nappal ,de gyilkolhatok. Dixi készségesen hozta hozzám labdáit, majd mikor azok elfogytak különböző plüssállatokkal halmozott el. Megsimiztam a fejét ,de tovább böngésztem a netem a megfelelő áldozatot keresve. Mikor kiszemeltem a megfelelő embert ,kitöröltem az előzményeket és elgurítottam Dix egyik labdáját, aki boldogan vetette magát utána . Hallottam, ahogy az ajtó zára kattant és én kisétáltam az előszobába Jason elé.

Jason szemszöge:

Elmentem vásárolni pár cuccot Larának. Egy nagy bevásárlóközpontba mentem és minden üzletből vettem pár ruhadarabot. Trikókat, pólókat, gatyákat, pulcsikat. Sok szatyorral a kezemben mentem ki a parkolóba, és a csomagtartóba kezdtem pakolni a szatyrokat. A csomagtartó megtelt, de az egyik kezem még tele voltak a ruhákkal. A hátsó ülésre raktam a maradékot. Beszálltam a kocsiba, és visszahajtottam a házam elé. Kihívtam a házvezetőnőmet, hogy segítsen bepakolni a szatyrokat. Bementem, és magammal szemben találtam magam Larával.

-Szia

-Szioooo-ugrott a nyakamba és arcomra egy puszit nyomott.

- Meglepődtem a reakcióján, de átöleltem a derekánál és elmosolyodtam. - Próbáld fel a ruháidat.

-Hol vannak? –nézett rám izgatottságtól csillogó tekintettel és hátrébb lépett-jah meg mellesleg kiakaszt a kutyád. Már a labdáktól lesz rémálmom vagy épp a félig szétrágott plüssállatoktól.

-Nevetek, örülj neki, hogy kedvel téged, eddig rajtad kívül mindenkit, akit idehoztam szétrágott.. mondjuk...az a jobbik eset volt- Amúgy bevitték a szobádba.

- A szobámba?-kerekedett el a tekintete. Megfogtam a kezét, és felvezettem az emeletre, és egy nagyszobába vezettem be. Francia ággyal. Saját íróasztallal, laptoppal. Az ajtajával szemben egy nagy erkély helyezkedett el. A szoba jobb oldalán egy saját fürdőszoba bejárata volt. Mosolyogva Larára néztem, és vártam a reakcióját.

-Okééééé,de nem azt mondtad ,hogy szobát kapok? ,mert ez nagyobb ,mint az egész lakásunk –nézett körbe gyönyörködve.

-Akkor mi az egész házam? A felét még nem is láttad.

-Jobb ha nem is fogom - mosolygott rám halványan

-Te tudod. Hagylak, próbáld csak fel a ruhákat. -Pusziltam meg és lépkedtem le a lépcsőfokokon egyenesen a tévé felé, ahol focimeccset néztem.Pár perccel később mikor elmerültem a meccs nézésébe a TV lé libbent az egyik elegánsabb ruhába és arcán kaján mosoly jelent meg. -Még mindig jobban érdekel a TV ?-nézett rám kihívóan. Egy pillanat alatt kikapcsoltam a TV -t és elé sétáltam.

 -Egyáltalán nem tud a TV érdekelni, ha egy ilyen gyönyörű lány van a házban, előttem, mint te.

-Oké,oké ,de megyek felpróbálom a többit is-nevetett kacéran és felfutott a lépcsőn. Figyeltem, ahogy felfelé fut, szinte szökken a könnyed testével a lépcsőfokokon. Kecses,büszke léptekkel jött lefele a lépcsőn,mint egy királynő, aki most kapta vissza koronáját.

-Na hogy tetszik?- Elképedtem. Megszólalni sem tudtam, csak számat tátva bámultam. Egyszerűen elképesztő volt. Meseszép. Magamra eszméltem, becsuktam számat és végigmértem tetőtől talpig.

 -Gyönyörű vagy.

-Neked köszönhetem .

-Magadtól is gyönyörű vagy. Mindig az vagy.

-Csak nem bókolsz-ugrott le az utolsó lépcsőfokról.

-Eddig nem ezt tettem? -mentem elé és lassú,szenvedélyes csókba kezdtünk.